Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.
Irományszámok - 1896-391. Törvényjavaslat az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról
391. szám. 21 E tekintetben legyen mindenekelőtt szabad arra a körülményre utalnom, hogy jegykibocsátási rendszerünk, a mely a fedezeti arány megállapítása mellett, az adómentes jegyforgalmat is contingentálja, a túlkibocsátás ellen már e berendezése folytán védelmet nyújt, továbbá arra a körülményre, hogy a tiz-koronás bankjegyek mennyisége külön van contingentálva, a mely contingens bármikor leszállítható. A mi pedig azt az ellenvetést illeti, hogy a kis czímletű jegyek az érczpénzzel versenyeznek, arra utalhatok, hogy e jegyek forgalma azon az alapgondolaton nyugszik, hogy azok ideiglenes jellegűek és addig tartandők forgalomban, a mig a megfelelő érczpónz, első sorban tiz-koronás arany, a forgalom számára meg lesz szerezhető.? A helyes bankpolitika feladata lesz arra ügyelni, hogy kedvező gazdasági viszonyok mellett a jegyek helyébe ez az arany forgalomba jöjjön és az által, hogy e jegyek contingense bármikor csökkenhető, az államhatalom kezében van, a bankpolitikát e működésre ösztönözni. Egyébiránt e kérdésnél nem hunyhatunk szemet az elől a körülmény elől, hogy a mi pénzforgalmunkban nem az a rész, a melyet ma az öt-forintos államjegy szolgál, áll első sorban az aranyforgalom meghonosodásának útjában. Ha a tiz-forintosok és a tiz-forinton aluli fizetési eszközök forgalmának mikénti alakulását figyelemmel kisérjük, arra az eredményre jutunk, hogy legelőször is a mai tiz-forintos bankjegyek átlag már közel 300 millió forintra emelkedett összforgalma a pénzforgalomnak az a része, a mely aranynyal, új értékrendszerünk alapérméjével, a huszkoronás aranynyal lesz fokozatosan pótolandó.*) A hivatott tényezőknek, — a jegybanknak és a kormánynak — lesz feladata e tekintetben kezdeményezőleg és szabályozólag fellépni. E helyütt az imént mondottak kiegészítéséül csak arra utalok még, hogy a bankalapszabályok módosítási javaslatai közt a 111. czikkben oly intézkedés van tervbe véve, hogy a tizforintos jegyek helyébe átmenetileg kiadandó jegyek maximális mennyisége a monarchia két államának pénzügyministerei által lenne a fönnebbi czélzatra való figyelemmel rendeleti utón megállapítandó. Hogy a kis czímletű bankjegyek czímleteként a tiz-koronát hozom javaslatba, erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy ez > a czímlet az öt-forintos helyettesítésére van szánva s azért a forgalom szükségleteinek szempontjából legczélszerűbbnek mutatkozik. Előadásom teljessége érdekében e helyen kell megjegyeznem még azt is, hogy a tiz-koronás bankjegyek részére megállapított 80 millió frtnyi conUngensen felül a bank, legkésőbben a készfizetésekre vonatkozó kötelezettségének életbeléptéig, a javaslatok értelmében még további 10 millió frt erejéig, öt-koronás ezüstérmék ellenében, szintén tiz-koronás bankjegyeket bocsáthatna ki, a végből, hogy a papirforgalomhoz szokott pénzforgalom esetleges igényei ebben az irányban átmenetileg ki legyenek elégíthetők. Ez a felhatalmazás azonban, a mint említem, legfeljebb a készfizetések felvételéig tartana, a mikor is az önmagától megszűnnék. A mondottak után a bevonandó államjegyek helyettesítése iránt javaslatba hozott intézkedéseket az ezekre vonatkozó fejtegetéseim kezdetén felállított elvi szempontokból vizsgálva, a következő eredményre jutok: 1. A javasolt intézkedések által, az államjegy törlesztéstől egészen el is tekintve, valutánk állapota határozottan erősíttetik. Az öt-koronások ugyan értéken aluli fizetési eszközöket képeznek, veretesükkel egyidejűleg azonban ugyanannyi névértékű ezüstforintos beolvasztatik; az értéken aluli fizetési eszközök mennyisége tehát nemcsak, hogy nem szaporodik, hanem az értékpénz-jelleggel ellátott értéken aluli fizetési eszközök egy része elveszíti ezt a jellegét és oly helyre utaltatik pénzrendszerünkben, a mely az arany érték 'jellegének veszélyeztetése nélkül tölthető "be értéken aluli fizetési eszközökkel. A tiz-koronás bankjegyek pedig *) Lásd a II. számú táblázatot. • '