Képviselőházi irományok, 1896. XIV-1. kötet • 1896-388. sz.
Irományszámok - 1896-388. Törvényjavaslat a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről
10 korán előterjesztést tegyen, a magyar kormány ezen utasításnak megfelelve, a cs. k. osztrák kormánynyal elért megállapodás alapján a vám- és kereskedelmi szövetség megujitásáról szóló törvényjavaslatot ezennel a törvényhozás elé terjeszti. A kormány a vám- és kereskedelmi szövetségre vonatkozó tárgyalásoknál azon álláspontból indult ki, hogy azon kérdés eldöntésénél, váljon az 1867 : XII. t. ez., vagyis az úgynevezett kiegyezési törvény alapján létrejött vám- és kereskedelmi szövetség áUal teremtett helyzet, melynél fogva mindkét állam egységes és közös vámterületet képez, továbbra fentartandó-e és hogy ezen vámterületi közösségnek fentartása mily módozatok mellett eszközöltessék, döntő befolyást csak azon szempont gyakorolhat, melyik megoldási mód fogja legalkalmasabb módon szolgálni azon czélt, hogy az ország agyagi jólléte biztosittassék és közgazdasági érdekei minden irányban kellően érvényesittessenek. k \ e f ysé , g ! s A mi a vám- és kereskedelmi terület egységességének elvét és az abból folyó kerestözgazdasági kedelmi és forgalmi szabadság közgazdasági jelentőségét illeti, annak helyes megitélhetése végett e helyütt a következő három általános szempontot vélem különösen kiemelendőnek. A vám- és kereskedelmi szövetség alapeszméjét két különböző termelési feltételekkel biró állam közgazdasági érdekeinek a kölcsönösség és egyenjogúság alapján s a fejlődés mérvéhez és követelményeihez képest eszközlendő méltányos kiegyenlitése képezi. Habár ezen érdekek nem mindenben azonosak és habár a vámközösség fentartása által közgazdasági önállóságunk némely attribútumainak érvényesítése többé-kevésbbé korlátozva van is, az Ausztriával fennálló közgazdasági kapcsolatnak mégis az ebből eredő hátrányokat tetemesen felülmúló azon nagy előnye van, hogy az általa képezett nagyobb forgalmi terület mindkét állam termelési és fogyasztási érdekeinek kielégítését kölcsönösen biztosítja, még pedig úgy, hogy a forgalom szabadságának jótékony hatása következtében termékeik feleslegét a nélkül, hogy annak értékesítése végett a világpiaezok bizonytalan és különböző esélyeinek volnának kénytelenek magukat alávetni, a rendszerint sokkal jutalmazóbb és már csak közelségüknél és állandóságuknál fogva is előnyösebb belpiaczokon könnyebben elhelyezhetik. A kelendőségnek a saját területénél nagyobb forgalmi területen való biztosítása által ekkép mindkét állam azon további nagy előnyben részesül, hogy a külföldről, a mind élesebbé váló világverseny következtében esetleg kiszoruló termékeik is, a külföld versenye ellen kellően védett, közös vámterületen mindenkor biztos piaezra találnak, mely helyzet mellett tényleg csak az megy ki külföldre, a mi ott versenyképes, s a mit oda a túltermeléssel küzdő államok versenye daczára is, jövedelmezőleg lehet kivinni. A kelendőség ekkép való biztosításának a termelésre ismét azon kedvező visszahatása van, hogy minden egyes vidék abban az irányban és oly módon használhatja fel közgazdasági fejlődésének természetes előfeltételeit és tényezőit, a mely reá nézve legjutalmazóbb. Mindezekből következik, hogy a nagyobb forgalmi terület előnyeinek élvezetében mindkét állam közgazdasági életerőinek és vagyonosodásának természetes és fokozatos fejlődésével anyagi felvirágzásának létalapjait, habár több tekintetben lassabban, de annál biztosabban és összhangzatosabban rakhatja le. Az első szempont e szerint mindkét állam érdekeinek abban való találkozása, hogy a szabad forgalomnak nagyobb területre való kiterjesztése a fogyasztást és a forgalmat élénkíti, a kelendőséget biztosítja s ez által a termelést is fejleszti. A második szempont, a melyet különösen kiemelni kívánok, kizárólag Magyarország közgazdasági helyzete. E helyzet követelményei csakis ugy ítélhetők meg helyesen, ha nem egyoldalúlag egyes közgazdasági ágak külön érdekeit, hanem összes közgazdasági tényezőink összhangzatos fejlesztésének alapfeltételeit tartjuk szemünk előtt. Ezen álláspontra helyezkedve, nem lehet annak felismerése elől elzárkózni, hogy épen azon védvámos irány, mely az utóbbi időben uralkodóvá vált és mely az egyes államok köz-
