Képviselőházi irományok, 1896. XIV-1. kötet • 1896-388. sz.
Irományszámok - 1896-388. Törvényjavaslat a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről
11 gazdasági önállósítására törekszik, s melynek következményeként nyerstermékeink korábbi megszokott piaczainkról mindinkább kiszorulnak, arra késztet bennünket, hogy addig, mig saját fogyasztási erőnk meg nem izmosodik, mezőgazdasági termelésünk feleslegének legjobb és legbiztosabb piaczaként Ausztria felvételi képességét kell számunkra megtartani. Mezőgazdasági bajainknak legfőbb kútforrása, a búzának árhanyatlása az agrárvámok esetleges emelése utján szintén csak az Ausztriával való közösségben találhat orvoslást, mert a gabonának, mint világforgalmi czikknek ára nem az egyes országok viszonyaitól függ, hanem a világ össztermelése és összfogyasztása által szabályoztatik s oly államokban, melyek, mint Magyarország, nyerstermékben feleslegüknek külföldre való kivitel utján biztositandó értékesitésére vannak utalva, e vámoknak a belföldi árak alakulására, addig, mig a feleslegek külföldön való értékesitéséről le nem mondhatnak, döntő hatása nem lehet. Másként áll a dolog a vám- és kereskedelmi szövetség által teremtett közösségben, mert a közös vámterület immár megközeliti azon időpontot, midőn mezőgazdasági nyerstermelését képes lesz maga elfogyasztani és midőn a külföldre való kivitelre e tekintetben már nem, vagy csak csekély mértékben szorulván, a gabona áralakulása a belföldi piacz viszonyaitól fog függni. Ezen tényből az következik, hogy nyerstermékeinknek a vámközösség fentartása esetén legelőbb biztosithatunk az áremelkedés tekintetében is előnyöket, valamint hogy a vámszövetségnek a jelenlegi gabnavédvámok mellett is megvan azon nagy előnye, miszerint feleslegünk kelendősége és elhelyezése Ausztriában biztosítva van. Ezzel szemben a vámszövetség felbontása és önálló védvámos politika inaugurálása mellett külön vámvonal felállítása első sorban iparunk, különösen pedig gyáriparunk fejlődésének biztosithatna nagyobb előnyöket. De főleg földrajzi fekvésünk következtében e vámvédelem sem fogna jelentékeny és állandó hatással bírhatni, mert a magas iparvédvámok azonnal tarthatatlanokká válnának, mihelyt Ausztria repressaliákhoz folyamodnék vagy a többi, nyerstermékeinket esetleg befogadó iparállamok kiviteli érdekeivel összeütközésbe jutnánk. Ugy, hogy e tekintetben is megnyugvást találhatunk azon tényben, miszerint mai helyzetünkben is képesek vagyunk, habár lassúbb, de egészséges és biztos fejlődéssel ipart nevelni, mely teljes kilátást nyujt arra, hogy Magyarország e tekintetben is mindjobban saját gazdasági erejére lesz képes támaszkodni. A harmadik főszempont a nemzetközi helyzet és a külállamokhoz való kereskedelmi viszonyaink szabályozása. Tudvalevőleg külkereskedelmi viszonyaink a főbb államokkal 1892 óta fennálló s 1903 végéig terjedő alapvető kereskedelmi és vámszerződések által rendezést találtak. A magyar kormánynak ezen szerződések megkötésénél legfőbb törekvése az volt, hogy lehetőleg terjedelmes és kedvező tarifaszerződések által minél szorosabb és tartósabb kapcsolatba léphessünk főleg azon államokkal, a melyek nyerstermékeink és mezőgazdasági iparczikkeink kivitele szempontjából reánk nézve legnagyobb jelentőséggel birnak. Ez okból legelébb is az imént emiitett nyugati államokkal s főleg a nyerstermékeink kivitele szempontjából legfontosabb német birodalommal rendeztük kereskedelmi viszonyainkat s csakis azután fordultunk kelet felé, midőn már nyugat felé a rendezkedés megtörtént és annak összes fény- és árnyoldalait áttekinthettük. Ekkép sikerült elérnünk azt, hogy a legfontosabb nyugateurópai piaczokon a kivitelünkben nagyobb jelentőséggel biró nyerstermékeink szerződésileg többé-kevésbé mérsékelt és 12 évre lekötött vámok s minden tekintetben egyenlő feltételek mellett versenyezhetnek a többi államok termékeivel. Mindenesetre nagy előnye tehát legutóbb kötött vám- és kereskedelmi szerződéseinknek az, hogy a vámviszonyok állandósítása és a verseny feltételeinek egyenlővé tétele által nyerstermékeink feleslegének a nyugati piaczokon való értékesitésére s az üzleti konjunktúrák aka2*
