Képviselőházi irományok, 1896. XII. kötet • 322-360. , CVIII-CXVII. sz.
Irományszámok - 1896-343. Törvényjavaslat a polgárositott magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intzménynek megszüntetéséről szóló 1885:XXIV. t.-cz. némely rendelkezéseinek módositása és kiegészitése tárgyában
343. szám. 169 öröklés joga lehetőleg ugyanabban az alakban jusson kifejezésre és érvényre, a melyet a magánjog általános elvei megállapítanak. Ámde azok az eszközök, a melyekkel a törvény ezt a czélt biztosítani akarta, a gyakorlatban nem váltak be. A törvény 25. és 28. §-aiban megszabott megszorítások és korlátozások következtében, a volt magyar határőrvidéken az ingatlanok egy igen nagy része a megkötöttség állapotába került. Ez a megkötöttség, mely az atyát saját nevében megillető jutalékra is kiterjed, nagyobb fokú, mint a milyet a házközösség kötelékébe tartozó vagyon tekintetében a korábbi törvény állapított meg; mert mig azelőtt a vagyonnal való rendelkezéshez a házközösség szavazatképes tagjainak csupán többsége kívántatott, most bármelyik érdekelt ellenzése, s bármelyik kiskorú érdekeltre nézve a gyámhatóság jóváhagyásának elmaradása elegendő arra, hogy a törvény 25. §-a alapján egyesitett vagyonnal való rendelkezés meghiúsuljon. A gyámhatóságok az elidegenítés és megterhelés kérdéseit rendszerint tisztán a kiskorúak egyoldalú érdekeinek szempontjából mérlegelik, s ennek következtében a szóban forgó ingatlanokra nézve az élők közt való elidegenítés és megterhelés lehetősége legtöbbnyire teljesen kizártnak tekinthető. Ez az állapot megzsibbasztja a vagyon forgalmát, megfosztja a vagyont hitelképességétől és megakasztja a gazdasági viszonyok egészséges fejlődését. Könnyű elképzelni, hogy a vagyona feletti rendelkezésben megkötött családapa nem fordíthat gondot a vagyon helyes kezelésére, nem képes a kedvező vagyonszerzés alkalmát felhasználni és igen sok esetben aránytalan áldozatokat kénytelen hozni, csakhogy családját pillanatnyi zavarokból, egy marhavész, árvíz, jégeső vagy tüzeset következményeiből kimentse. De elképzelhető az is, minő viszony áll fenn és milyen viszálykodás támad a szülők és gyermekek közt oly családban, hol az atya felnőtt gyermekének osztályrészét a legjobb akarat mellett sem adhatja ki, hol a gyermekek boldogulhatása, önállóságra jutása a családfő halálától függ. Mindez szükségszerűen a családi viszonyok megzavarására vezet és oly helyzetet teremt, mely a társadalom erkölcsi alapjait is megingatja. A volt határőrvidék területén levő községek és törvényhatóságok részint a kormányhoz, részint a képviselőházhoz intézett újra és újra ismételt felirataikban és kérvényeikben már évek óta sürgetik a fennebb vázolt bajok orvoslását. Ugyanazért indíttatva éreztem magamat egy oly törvényhozási intézkedés kezdeményezésére, mely módot nyújt, hogy a felpanaszolt bajok kútforrása: az 1885 : XXIV. törvényczikk 25. és 28. §-aiban megállapított megszorítások minél kisebb megrázkódtatással a jövőre nézve elkerülhetők, a múltra nézve pedig megszüntethetők legyenek. A javaslat, melyet ezúttal beterjeszteni van szerencsém, az 1885 : XXIV. törvényczikk revisiójának keretében mozog, s elvi álláspontja a következő : A javaslat fentartja az 1885. évi törvénynek azt a helyes elvét, hogy a szorosabb értelemben vett család számára az ahhoz tartozó gyermekeknek és az atyának házközössógi jutalékaiból az atya kezében összpontosított vagyont kell alkotni. Az 1885 : XXIV. törvényczikk 25. §-ának terhes megszorításait azonban a törvényjavaslat mellőzi, mert abból indul ki, hogy az atya legtermészetesebb és legjobb gondozója családja érdekeinek; és ha az ország egyéb részeiben elegendőknek bizonyulnak a család érdekeinek oltalmára azok az eszközök, melyeket az általános magánjog, különösen az atya gondnokság alá helyezésének lehetőségében és a kötelesrész intézményében nyújt: általában véve a határőrvidéken sincs szükség oly korlátok felállítására, melyek az atyát a családja érdekében való szabad rendelkezésében és gazdasági intézkedéseiben akadályozzák. Midőn azonban a javaslat az eddigi törvénynek azt KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XII. KÖTET 2*
