Képviselőházi irományok, 1896. X. kötet • 269-303. , XCVI-CIII. sz.

Irományszámok - 1896-270. Törvényjavaslat a consuli illetékek szabályozásáról

24 270. szám. teriummal egyetértöleg megállapított általános consuli tarifa, melynek tételei által saját honosaink is érintve lesznek, a törvényhozás jóváhagyását igényli. Nem kevésbbé látszanak a törvényhozás jóváhagyását igény leni az emiitett két tényezővel egyetértöleg megállapított consuli általános illetéktarifának életbeléptetésére vonatkozó szabályzat némely határozmányai, a mennyiben általuk honosainkra bizonyos jogi kötelezettségei!: rovatni szándékoltatnak, illetőleg a mennyiben általuk honosaink meghatározott szolgálmányok teljesítésére kötelezve lesznek. Ily határozmány az, mely arra vonatkozik, hogy ki van jogosítva a tarifa szerinti consuli illetékek bevételezésére, továbbá ilyenek azok a határozmányok, a melyek a szavatosságra, a consuli illetékek biztosítására, azoknak csőd esetében való sorozására, azoknak elévülésére, a jogorvoslatokra és végül a büntetésekre vonatkoznak. A ministerium tehát ezennel alkotmányos tárgyalás végett az országgyűlés elé terjeszti a mellékelt törvényjavaslatot, a melyben egyúttal fel vannak véve ama határozmányok, a melyekhez az előbb mondottak szerint a törvényhozás jóváhagyása szükségeltetik és a melynek első §-ában az ahhoz mellékelt »Általános consuli illeték-tarifa« mint annak kiegészítő része van megjelölve. A 2. §. megjelöli azt a jogalanyt, a kinek javára a consuli illetékek és büntetések beszedetnek. Az eddig érvényes és a gyakorlatban is tényleg figyelembe vett ama rendszabály, hogy a consuli illetékek kiszabása általában a cs. és kir. közös külügyministerium nevében, illeték beszedése pedig csakis valóságos cs. és kir. consuli hivataloknak, ugyanannak számlájára, mig ellenben más consuli hivataloknál az illetékes hivatalfőnökök (tiszteletbeli és a tarifa szerinti consuli illetékek szedésére jogosított tisztviselők) javára foganatosittatik, jelezve van e §-ban. Mégis ez utóbbi esetet illetőleg némi kivétellel, a mennyiben túlterjeszkedésnek volna tekinthető, ha a tarifa II. rész 10. tételében javaslatba hozott százalékos illetékek is a nem valóságos tisztviselők javára számoltatnának el. Minthogy az alább kifejtendőkhöz képest állami adók természetével biró — jelzett bevételek elvi szempontból sem illethetik meg a tiszteletbeli consulokat. A 3. §-ban a consuli illeték iránti tárgyi szavatosság, a 4. §-ban az illetékek biztosítása, beszedése, csőd esetében való sorozása és elévülése van szabályozva, mely tekintetben a tervezet lehetőleg alkalmazkodik a magyar korona országaiban érvényes bélyeg- és jogilletéki törvények és szabályok határozmányaihoz. Az 5. §. szabályozza a felebbviteli hatóságok illetékességét olykép«n, hogy ez az 1878. évi XX. törvényczikk IX. czikkében foglaltakkal összhangban legyen. Meg van határozva a szakaszban az, hogy a felfolyamodások beadására rendelt határidő azon a napon veszi kezdetét, a melyen az illetéknek kiszabásáról a fél tudomásba helyeztetik, miután az illeték összege, ha ez esetleg nem követeltelik, már magában a consuli hivatal elintéző kiadványában sok esetben szabályszerű előírás nélkül csak szóval közöltetik a felekkel. Azokra a büntetésekre nézve, a melyek hamis adatok bejelentése vagy valamely az illeték mérvére befolyással biró tárgy értékének egész vagy részbeni illetékmentesség csalárd kieszközlése végett történő eltitkolás esetében alkalmazandók, a tervezet 6. §-a a jelenleg érvényben levő szabályzat IV. czikkében foglalt rendelkezéssel szemben tulajdonképen csak tüzetesebb alakban rendelkezik, a mennyiben tudniillik meghatározza, hogy ily esetekben az illeték kétszeres összegben szedendő be. A 7. §. felhatalmazza a kormányt arra, hogy az illetékek kiszámításához szükséges érték kinyomozása, valamint azon pénzérték (valuta) tekintetében, melyben az illetékek kiszabandók és befizetendők, végre a fizetési kötelezettség tekintetében, a mennyiben erre nézve már a tarifa határozott rendelkezést magában nem foglalna, rendeleti utón intézkedhessek.