Képviselőházi irományok, 1896. X. kötet • 269-303. , XCVI-CIII. sz.

Irományszámok - 1896-270. Törvényjavaslat a consuli illetékek szabályozásáról

270. szám. 23 A consuli illetékek e csekély bevételi eredménye — a melynek az volna a rendeltetése, hogy általa a külföldön levő consuli hivatalok fentartási költségei legalább részben fedeztessenek, a költségek folytonos emelkedésével mindenekelőtt a törvényhozás eme ágazatának reformálását tette szükségessé, minek folytán a külügyi ministerium kezdeményezésére az érdekelt központi hatóságok közt tárgyalások tétettek folyamatba, melyek kezdete az ötvenes évekbe visszavezet és melyek 1861-töl 1865-ig folytaltattak. Akkor azonban nem sikerült a reform alapelvei tekintetében egyetértésre jutni. Az 1867. évi kiegyezés következtében ismét új nehézségek keletkeztek, mivel egyrészt súlyt kelletett fektetni a monarchia mindkét államára nézve egyaránt érvényes tarifára, másrészt mivel e végből az osztrák cs. kir. kormánynyal hosszas tárgyalások szüksége merült fel. E tárgyalások a létesítendő új tarifa tekintetében a két kormány és a közös külügyministerium közt létrejött elvi megállapodás után a hetvenes évek közepe táján befejeztettek, mire az 1889. és 1890-es években a tarifa tervezete és a consuli illetékek kiszabásának és beszedésének általános alapelveit magában foglaló szabályzat szövege végleg megállapittatott és egyidejűleg megállapodás jött létre annak a törvényhozások utján történő életbeléptetésének módozataira nézve. Miután tehát immár az összes részletek tekintetében is teljes egyetértés jött létre, a m. kir. és cs. kir. kormány, valamint az 1878. évi XX. törvényczikk IX. czikke értelmében az összes consuli ügyek vezetésére hivatott cs. és kir. külügyi ministerium között a pénzügyi kormány szempontjából főleg az alább következő okokból kell a consuli illetékekre vonatkozó új tarifának életbeléptetését szükségesnek nyilvánítani. A consuli szolgálat költségeinek folytonos növekedése évről-évre jobban megterheli a közös költségvetést. Ezért vált a consuli illetékek reformja annál inkább elodázhatlanná, mivel másrészt iparunk és kiviteli kereskedelmünk föllendülésével új, valóságos consuli hivatalok felállítása válik szükségessé. Ha tehát a szolgálat ezen követelményeinek meg akarunk felelni, a nélkül, hogy az államkincstárt a consuláris költségek fedezetére szükséges ujabb hitelemeléssel megterheljük, csakis egy mód áll rendelkezésünkre, t. i. a consuli illetékek jövedelmének az által való fokozása, hegy a mostani alacsony tételeket legalább részben más államok tételeihez mérten emeljük. Azonban a reform feladata kizárólag a fiscális érdek figyelembevétele által még nem volt kimeritettnek tekinthető. Sőt a tételeknek egyes tárgyakra vonatkozólag történt emelése önként annak megfigyelésére kellett hogy vezessen, vájjon másrészt a jelenleg érvényes tarifának az adózók által túlterheseknek ismert némely tételei nem-e volnának mérsékelhetők. E tekintetben évek óta kereskedelmi tengerészetünk érdekében különösen a hajózási illetékek leszállítására kellett figyelemmel lenni, a mint egyáltalában a tárgyi viták alkalmával a hajózási forgalomnak emelése állván előtérben, a kormány e kérdést annál inkább kiváló figyelemben részesítette, mivel az irányadó testületek és érdekeltek a consuli tarifának ez irányban való revisiója iránt óhajukat határozottan kifejezték, és mivel a folyamatban lévő reform összefüggésben áll azokkal a többi intézkedésekkel, melyek a kereskedelmi tengerészet érdekében történtek, illetőleg kilátásba helyezvék. E szempontok által vezéreltetve dolgoztatott ki a tarifa tervezetének I. része, mely rész általában alacsonyabb tételeket foglal magában, mint a jelenleg érvényes díjjegyzék. A módozatot illetőleg, a melylyel ennek az új tarifának a szabályzattal együtt történő mielőbbi életbeléptetése iránti valóban, jogosult kívánalom teljesülése elérhető volna, azt az álláspontot foglalja el a kormány, hogy a cs. kir. osztrák kormánynyal és a külügyminis-