Képviselőházi irományok, 1896. VIII. kötet • 195-229., LIV-LXXXVI. sz.

Irományszámok - 1896-216. A képviselőház közgazdasági bizottságának jelentése "a m. kir. központi statisztikai hivatalról" szóló törvényjavaslatról

130 $16. szám. Az általános népszámlálás még mindig a legfontosabb művelete ugyan a hivatalos statisztikának, de ez manapság csak az alapadatokat szolgáltatja, melyeket annyiféle külön fölvétellel kell kiegésziteni, a hány felé szétágazik a hivatalos statisztika rendeltetése. Különösen a gazdasági és társadalmi kérdéseknek a kellő részletességgel való földerítése a népszámlálástól teljesen független adatgyűjtéseket tesz szükségesekké, a melyektö'l a tapasztalat tanúsága szerint megfelelő eredmény csak akkor várható, ha az a hatóság, mely a fölvételt és adatgyűjtést foganatosítja, a kutatás tág jogával van fölruházva. Angliában, mely ezen kérdéseket, mint emiitettük, rendszerint királyi vagy parlamenti vizsgáló-bizottság útján fejti föl, e vizsgálóbizottságoknak; a legmesszebb menő fölhatalmazást adják. Az 1891. év április 21-én kiküldött munkaügyi bizottság például fölhatalmazást nyert magánszemélyek megidézésére, kihallgatására, okmányok betekintésére, helyszíni szemlék tartására és vizsgálatai eredményének általában minden törvényesen megengedett eszközzel való előmozdítására. Azok az államok, melyekben a közgazdasági és társadalmi kérdések, különösen pedig a munkás-kérdés jelentőségükhöz képest tárgyaltatnak, e kérdések megvizsgálását mind általánosabban külön statisztikai vagy munkásstatisztikai vagy munkaügyi hivatalokra bízzák, melyeket a kutatás messze menő jogával ruháznak föl. Az északamerikai Egyesült-Államokban az Unió külön munkaügyi hivatalán kivül 28 államnak van ily hivatala, melynek fölállítására Massachusetts állam adta meg a példát. Az 1882. évi XXXI. törvény szerint a munkás-statisztikai hivatal föladata a munka minden ágára nézve statisztikai adatokat gyűjteni, kikeresni, rendezni és a törvényhozói testület elé terjeszteni. Különösen oly adatok gyűjtendők, melyek a munkásosztályok ipari, kereskedelmi, társadalmi, nevelési, egészségügyi viszonyaira vonatkoznak, valamint a termelő tevékenység állapotát az államban mutatják. E végből a hivatalnak joga van személyeket megidézni, okmányokat fölmutattatni, tanukat eskü alatt kihallgatni; ily tanuk ugyanoly módon idéztetnek meg és ugyanazon tanudíjat kapják, mint a tanuk az állam magasabb törvényszékei előtt. Az Unió ezen állama által külön munkaügyi statisztikai hivatal fölállítására nyújtott példát a szövetség számos többi állama követte. A hivatalok szervezésére vonatkozó törvények majdnem azonos szövegezéssel megadják a hivataloknak a jogot, hogy személyeket megidézhessenek és eskü alatt kihallgathassanak, gyárakba, műhelyekbe, ipartelepekbe, bányákba beléphessenek ; minden személyhez, társasághoz, mindennemű társaság hivatalnokához kérdéseket intézhessenek, e kérdésekre eskü alatt való válaszadást megparancsolhassák. A külföldi törvényhozások példáira való ezen rövid utalásból kitűnik, hogy a magánszemélyek adatszolgáltatási kötelezettsége mindenütt, hol a statisztikát komolyan akarják művelni, elismert polgári kötelezettség, melynek statuálását nagy állami érdekek követelik. Kitűnik ezen idézetekből azonban az is, hogy a közgazdasági bizottság ezen polgári kötelezettséget oly alkotmányos biztosítékokkal vette körül, melyeket a legszabadabb országok törvényei sem követelnek meg. A javaslat 8. §-ának azon intézkedését, mely szerint a katonai hatóságok az adatok közvetlen szolgáltatása alul fölmentetnek, és az adatokat a katonai hatóságok helyett és ezek részéről jövőben a honvédelmi minister fogja szolgáltatni, a javaslat indokolása kielégítően igazolja. A katonai hatóságoknak törvényesen megállapított belszervezete szerint ezen hatóságok csak saját felsőbbségük adatgyűjtésre vonatkozó rendelkezéseit teljesíthetik és ezért eddig is az volt a gyakorlat, hogy a katonai hatóságok mindennemű adatszolgáltatásra felettes hatóságuk útján hivattak föl. A javaslat ezen gyakorlatot, mely eddig semminemű nehézségre sem szolgáltatott okot, törvényesiti az 1874 : XXV. t.-czikk 5. §-ának az életbe át úgy sem ment rendelkezése helyett.