Képviselőházi irományok, 1896. VI. kötet • 153-162., XXXVIII-XLII sz.
Irományszámok - 1896-153. Törvényjavaslat a Bulgáriával 1896. évi deczember hó 21/9-én kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről
28 153. szám. A kereskedelmi és ipari tevékenység, valamint az értelmiségi kereset megadóztatását czélzó u. n. patensadót a bulgár kormány már 1885. évi íewri^én helyezte hatályba. Majd pedig 1894. deczsmber 20-án i n •.. 1 >• i 1 i_^i L az 1895. janu&r i^~ Kelt tőrvenynyel ujabban szabályozta. Miután ezen törvény a bel- és külföldi árúkkal való kereskedésre különbözeti adótételeket állapított meg és egyéb határozmányaival is érdekeinkbe ütközött, a patensadó kérdése is hosszadalmas tárgyalásokat tett szükségessé, a míglen elértük, hogy a külföldi árúkkal folytatott kereskedésnek különbözeti bánásmódban való részesítése megszüntettessék, illetve a kereskedésnek megadóztatása arra való tekintet nélkül, vájjon az bel- vagy külföldi árúkkal folytattatik-e, egységes adótarifa szerint történjék, továbbá, hogy a Bulgáriában székhelylyel nem biró hajózási vállalatok a patensadó fizetésének kötelezettsége alól felmentettek. Egyúttal a bulgár kormány részletes utasítást bocsátott ki annak szabályozása czéljából, hogy a bulgár adófelszólamlási bizottságokban az idegen államok alattvalói mily számban és mily eljárási módozatok mellett legyenek képviselve. A fentebb elősorolt intézkedések által jelölt utón, melyen egyfelől az állam pénzügyi jövedelmeinek fokozását, másfelől a hazai ipar fejlesztésére irányuló czélzatait kívánta elérni, a bulgár kormány önként érthetően a legnagyobb súlyt a vámoknak lehető emelésére fektette. E czélból már 1890-ben tervbe vette, hogy értékvámrendszerének megszüntetése mellett súlyvámokat léptet életbe, és az erre szolgáló előmunkálatok befejeztével a specificus vámokat tartalmazó új autonóm vámtarifa tervezetét 1891-ben a törvényhozás elé is terjesztette. E tervezet azonban rendkívüli védvámos irányzatánál fogva — a mennyiben csaknem valamennyi árúra, tehát olyanokra is, a melyek Bulgáriában egyáltalán nem, vagy csak hosszú idő múlva lesznek előállíthatók, magas vámtételeket állapított meg — még Bulgáriában sem találván helyeslésre, egy második tervezettel pótoltatott, melynek tételei némileg alacsonyabbak voltak ugyan, de az eddigi értékvámokkal szemben hasonlókép a vámok igen tetemes emelését vették kilátásba. A bulgár kormány ezen új vámtarifát akarta a külállamokkal való kereskedelmi viszonyainak végleges szabályozásánál alapul venni, miért is az 1889. évben kötött és az előadottak szerint a más államokkal létesített ideiglenes egyezmények alapját képező ideiglenes angol-bulgár egyezmény hatályának az 1894. évre való meghosszabbítása alkalmával magának szabad kezet biztosítandó, azon kikötéssel élt, hogy ezen egyezmény 1894. évi deczember 31-ével minden felmondás nélkül önként megszűnik. Miután azonban az emiitett második vámtarifa-tervezet sem emelkedett törvényerőre s igy Bulgária az angol-bulgár egyezménynek megszűnésekor autonóm vámtarifával nem rendelkezett: a vámrendszerének átalakításáról egyelőre lemondva, ismét csak ideiglenes megállapodások utján igyekezett az értékvámok felemelését keresztülvinni. Nevezetesen az 1894. év végével lejáró ideiglenes megállapodásokat a külhatalmakkal csak azon esetre nyilatkozott hajlandónak meghosszabbítani, ha az addigi 8Y2 0 / 0 "08 értékvámok helyett magasabb vámok szedésére jogosittatik fel. Miután az angol-bulgár egyezménynek az 1894. év végével bekövetkezett felbontása következtében a köztünk és Bulgária között fennállott, érvényében évről-évre meghosszabbított ideiglenes megállapodás is megszűnt, kereskedelmi viszonyainknak az 1894. évet követő időre leendő szabályozása czéljából a bulgár kormánynyal neküuk is új megállapodást kellett létesítenünk. Ez alkalommal is a létesítendő megállapodások lehető állandóságára törekedtünk és a rendezést lehetőleg hosszabb időre kívántuk biztosítani. Ámde ezen igyekezetnek ekkor is számos nehézség állta útját, melyek közül különösen felemlítendő a bulgár kormány azon kívánsága, hogy az állatoknak behozatalát állategészségügyi egyezmény utján megengedjük, mely követeléssel szemben azonban azon határozott állásponthoz kellett ragaszkodnunk, hogy ezen kérdést a tárgyalások keretéből teljesen kizártnak kívánjuk tekinteni. Bulgáriának úgy ezen, mint a végleges egyezmény kötésére vonatkozó tárgyalások során
