Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

216 138. szám. hatásköre egyéb bűncselekményekre is kiterjeszthető, a törvényhozásnak könnyen módjában fog állni ezt néhány §-ból álló novelláris törvénynyel megvalósítani. A hatáskör kérdése a politikai természetű bűncselekmények eseteiben. Mind a szakkörökben, mind a laikus közvéleményben gyakran van hangoztatva, és a most előterjesztett javaslat előkészítő tanácskozásai során, valamint a beérkezett véleményekben is kifejezést nyert az a nézet, hogy a politikai természetű büntetendő cselekmények, és pedig a megállapított büntetés súlyára való tekintet nélkül, az esküdlbiróság elé utaltassanak. Két törvényhozás példájára hivatkoznak ezen nézet hivei, annyiban, a mennyiben az osztrák és a belga alkotmánytörvények az esküdtbíróság hatáskörébe utasítják a politikai bűncselekményeket. Az o>ztrák 1867, évi deczember 11-iki alaptörvény XI. czikke ugyanis a politikai bűntetteket és vétségeket az esküdtbiróság elé utasította. E rendelkezés annyiban van effektuálva, hogy az osztrák bűnvádi perrendtartást életbeléptető 1873. évi törvény VI. czikke az állam elleni delictumokat az esküdtbiróságok hatáskörébe osztja be, a nélkül azonban, hogy politikai minőségűket felemlítené. Szintén az esküdtbiróság hatáskörébe tartoznak a politikai delictumok a belga alkotmánytörvény 98. czikke és a jury visszaállítása tárgyában 1831. július 19-éről kelt törvény értelmében. Ellenben a többi modern hatásköri törvények, különösen a birói szervezetről szóló német birodalmi törvény, a politikai delictumokat, mint ilyeneket a birói hatáskör szabályozásánál nem tartották felemlitendőknek. A javaslat már csak abból az okból is teljesen mellőzi a politikai bűncselekmények fogalmának felhasználását, mert ezen fogalom jelentménye, — a mint különösen a német irodalomnak idevágó termékei világosan bizonyítják, — már maga is vitás. Nem áll szilárd alapon az a nézet sem, hogy politikai delictumoknak tekintendők azok a bűncselekmények, melyek oly területet érintenek, a melyen a fennálló jogi rend-, közintézmények, az állam és a társadalom alapjai, a hatóságok és tisztviselők működése politikai álláspontból való támadásoknak vannak kitéve. A politikai törekvések a bűncselekmények inditó okául szolgálhatnak ugyan, de az indító okot a dolussal felcserélni nem szabad. A motívum emelheti vagy alászállithatja ugyan a büntethetőséget, s e miatt a büntetés kiszabásánál múlhatatlanul tekintetbe veendő; de csakis a büntetés kiszabásánál jöhet figyelembe és sohasem a bűnösségnek, vagyis annak a kérdésnek eldöntésénél, vájjon a törvényes tényálladék megállapitható-e vagy nem. A kik tehát a politikáid elictumok létjogosultságát vitatják s ezzel a bűnösség kérdésének ítélettel való eldöntésénél a politikai inditó okok mérlegelését kívánják, nyilvánvalólag arra az eredményre jutnak, hogy felmentés következik be ott, a hol a törvény elitélést rendel, s elitélés ott, a hol felmentést kivan. Az ily igazságszolgáltatás legkevésbé sem mondható törvényszerűnek; az esküdt pedig kétségtelenül megszegi kötelességét, ha a bűnösség kérdésére politikai okokból nemmel felel, midőn politikai okok nélkül igennel válaszolna vagy viszont. De a legközönségesebb bűntettek is elkövethetek politikai motivumokból s ha bizonyos, hogy a külsőleg ugyanazonos bűntett a szerint politikai vagy nem, a mint a tett benső rugója politikai vagy nem; akkor teljesen hiányzik az objectiv ismertetőjel, mely a birói hatáskörbe való beosztás alapjául szolgál. A javaslat ezeknél fogva egyáltalában nem használhatta fel a politikai hatáskör megállapításánál a politikai bűncselekmények fogalmát, mert ez határozatlan és kétségekre ad okot', mert továbbá az igazságügyi kormány elejét akarja venni annak, hogy a magyar esküdtbiró-