Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

138. szám. 217 ság szem elől tévesztvén igazságszolgáltatási magasztos feladatát, politikai érdekek, törekvések és áramlatok szolgálatába szegődjék. Hatáskör a nyomtatvány útján elkövetett bűntettek és vétségek eseteiben. Félszázad óta meggyökeresedett és ez idő szerint az 1848. évi XVIII. t.-cz. 17. §-ában illetőleg az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 39. §. második bekezdésében kifejezést nyert nemzeti meggyőződésnek felel meg a javaslat 15. §-ának II. pontja, mely két lényegtelen kivétel kiemelése mellett fentartja azt a szabályt, hogy a nyomtatvány útján elkövetett minden bűntett és vétség az esküdtbiróságok hatáskörébe tartozik. A nyomtatvány útján elkövetett kihágások tekintetében össze kell vetni a 15. §. II. pontjának szabályát a 17. §. negyedik pontjával. A törvényhozási szempontból nagyobb súlylyal biró modern törvényhozások legnagyobb része nyomtatvány utján elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve a 15. §. II. pontjában foglalt szabályhoz hasonlóan állapítja meg a hatáskört. Csak a franczia, német és olasz jogban találunk rendelkezéseket sajtóvétségeknek szakbíróság elé utalása tárgyában. Eltekintve a 16. ,§. 2. és 3. pontjában körülirt két kivételtől annyival inkább fentartandó volt az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 39. §-a második bekezdésének szabálya, mert a nyomtatvány utján elkövetett bűntetteknek és vétségeknek a közönséget megnyugtató elbírálása jelentékeny befolyással van a nemzetűek egész szellemi, tudományos és részben művészi tevékenységére és termékenységére. — Ezek a bűncselekmények a többiektől nemcsak abban különböznek, hogy a legnyilvánosabb természetűek, hanem abban is, hogy elbírálásukhoz az elfogulatlanság nagy mértéke szükséges. Teljes elfogulatlanság kell pl. annak elbírálásához, hogy az állam orgánumai, intézményei jogos kritikájának határai túl vannak-e lépve. Az ily kérdések eldöntésénél a hivatásos biró, mint állami tisztviselő, ferde helyzetbe volna juttatva. Ez az oka annak a jelenségnek, hogy a sajtóvétséget megállapító ítéletnek nagyobb a hatása, ha esküdtbíróság mondotta ki. A nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények büntetőjogi természete az egyedüli, a mi az igazságügyi kormányt a kivételes intézkedés javaslatba hozására indította. A nyomtatvány utján elkövetett bűntettekre és vétségekre vonatkozó különleges hatásköri szabályokat nem szabad úgy felfogni, mint a sajtónak külön jogát. Elmultak már azok az idők, mikor az általános büntetőtörvények alól való kivételeket a szabadság nevében követelni lehetett. Ott, a hol az esküdtbíróság működése a rendes eljárásra is kiterjesztve van, a sajtóügyek kivételes bíróságáról szólni többé nem lehet; más az, ha az esküdtbiróságot úgy szervezzük, mint az igazságszolgáltatás állandó rendes elemét, s más, ha úgy állítjuk fel, mint bizonyos favorisált ügyek külön bíróságát; rendbiróságról pedig eddig sem lehetett szó, mert az esküdtbíróság soha sem volt a vádlott rendtársaiból, hírlapírókból stb. egybeállítva. Az igazságügyi kormány azonban szoros kötelességének ismeri az arról való gondoskodást is, hogy a kivételes rendelkezés, mely a sajtóügyeket az esküdtbíróság elé utasítja, csak addig terjedjen, a meddig azt büntető természetük valóban megkívánja. Ennélfogva a sajtóvétségeknek enyhébb és jelentéktelen eseteit, melyek nem közérdekűek, melyek elbírálásánál az elfogultság árnyéka az állandó biróra sem esik: a magánegyén ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségeit a javaslat az esküdtbíróság köréből kizárja, a minek indokolása a 16. §. 2. pontjánál van tüzetesen kifejtve. Kivételes hatáskörrel felruházott bíróságok. A 15. §. utolsó bekezdése a kivételes hatáskörrel felruházott esküdtbiróságokra vonatkozó szabályokat tartalmazza. A »táblás perek« tanúsága szerint régóta szükségesnek találta a magyar törvényhozás KÉPVH. IROMÁNY 1896—1901. V. KÖTET. 28