Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

202 138. szám. Az 5. §-ban emiitett »ujrafélvételt elrendelő birói határozata alatt azt a határozatot kell érteni, melylyel a biróság a perujitási kérvényben hivatkozott bizonyitékok beszerzése,—tehát az újrafelvételi nyomozás vagy vizsgálat befejezése — után az újra felvett ügynek tárgyalása iránt intézkedik. Közömbös, hogy az újrafelvételt elrendelő határozatot első vagy felsőfokú biróság hozta-e, illetőleg hogy az jogerőre emelkedett-e ? Az 5. §. szabálya azonban csak akkor nyerhet alkalmazást, ha az újrafelvétel a B. P. életbelépésének napját megelőzőleg elrendeltetik. Világosan következik ugyanis az 5. §. szabályából az, hogy ha a biróság a perujitási kérvényt elutasitotta, vagy az újrafelvételi nyomozás, illetőleg vizsgálat befejezése után megtagadta az újrafelvétel elrendelését, — e határozatok ellen a jogorvoslatok a B. P. szabályai értelmében használhatók és a beadott jogorvoslatok felett a javaslat 15—17. §-aiban meghatározott bíróságoknak a B. P. rendelkezései szerint kell dönteni. 8) A B. P. szabályainak alkalmazhatósága a büntetések végrehajtása tekintetében (6. §.). Elméletileg elfogadott tétel, hogy a büntetések végrehajtása, mint a bűnvádi eljárásnak befejező szaka, még az eljárás keretébe tartozik. Igazolt tehát a 6. §. rendelkezése, mely midőn kimondja, hogy a jogerős ítéletekkel megállapított büntetéseket a B. P. életbe lépésének napjától kezdve a most idézett törvény XXVIII. fejezete értelmében kell végrehajtani, — ezzel amaz általános perjogi elvnek felel meg, hogy az eljárási szabályokat mindazokban az esetekben alkalmazni kell, a midőn az nagyobb nehézség nélkül lehetséges. A 6. §-nak megegyező rendelkezést tartalmaz a német életbeléptetö törvény 12. §-a. A 6. §. szabályát akként kell értelmezni, hogy ha a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása már meg is van kezdve, a hátralevő részt a B. P. rendelkezéseihez képest kell végrehajtani. A B. P. hatályba léptének napja után az összbüntetés meghatározásának, illetőleg a büntetések egyesítésének akkor is a törvény 518. § a értelmében kell történnie, ha azok az Ítéletek, a melyekben kiszabott büntetéseket ősszbüntetésbe foglalni, illetőleg egyesíteni kell, még az életbelépés napja előtt jogerőre emelkedtek. Halálbüntetést megállapító jogerős ítélet esetében az elitéltnek kegyelemre ajánlása tárgyában, nyilvánítandó véleményre vonatkozó eljárás nem tartozik a büntetés végrehajtásának keretébe s a B. P. 497—499. §-aiban foglalt szabályok a most érintett okból sem alkalmazhatók akkor, ha a halálbüntetést megállapító ítélet még a B. P. életbelépte előtt emelkedett jogerőre. A szabadságvesztésbüntetés tartama alatt felmerült újabb enyhítő körülmények alapján a B. P. életbelépte után természetesen nem lesz helye az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás hatályának területén sem az ezen btkv. 370. §-ában megengedett büntetés leszállításnak, hanem csak a B. P. 446, §-ának 3. ponljában és 462. §-ának 5. bekezdésében foglalt szabályok nyerhetnek, — a megfelelő feltételek fenforgása esetében — alkalmazást. II. A. büntető bíróságok belső ügymenete és szervezeti rendelkezések. a) A büntető bíróságok tanácsainak összeállítása. (7. §.) Jelenlegi büntető bíróságainknak külső szervezetét az esküdtbirdságokról rendelkező törvény egészíti ki, a büntető birói hatáskörrel felruházott minden törvényszék mellett (1—3. és 34. §§.) esküdtbiróságot szervezvén. Minthogy azonban a B. P. szakbiróságainknak jelenlegi perjogi hatáskörében, — különösen a felső bíróságok megállapításában, — számos változást tett: a most előterjesztett javaslatban — a gyakorlatban bizonyára felmerülő kétségek megelőzése végett — kezdeményezni kellett annak meghatározását, hogy a büntető bíróságok mikor járnak el egyes és mily esetekben társas bíróságok gyanánt és utóbbi esetekben hány tagból álló tanácsokban határoznak.