Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

138. szám. 201 átmeneti szabályok felállítását tenné szükségessé, hanem megoldhatlan nehézségekre is vezetne, s igy a javaslat álláspontja teljesen igazoltnak mutatkozik. A 4. §. első bekezdésében emiitett »megszüntető«, illetőleg abbanhagyó határozat fogalma alá nem lehet vonni azt a határozatot, a melylyel az elsőfokú biróság a feljelentés félretételét rendelte el. Ha tehát a felsőfokú biróság a félretételt rendelő határozatot megváltoztatja és az elsőfokú bíróságot további eljárásra utasitja, a bűnpert a javaslat 5—17. §-aiban meghatározott bíróságok előtt és a B. P. szabályai szerint kell folytatni. A 4. §. második mondatában felsorolt határozatoknak nem kell jogerőseknek lenniök, a döntő kérdés kizárólag az, hogy az első fokú biróság ezekben a kérdésekben a B. P. életbelépésének napját megelőzőleg hozott-e már határozatot. 3. A mennyiben azonban a felső fokú biróság az előbb emiitett határozatokat megsemmisítette vagy feloldotta: semmi sem áll útjában annak, hogy — a 4. §. második mondatában foglalt kivételes rendelkezéssel szemben — ismét helyreálljon a szabály: az új hatásköri és perjogi rendelkezéseknek mielőbbi alkalmazása. Az általános perjogi elvnek megfelelőleg rendeli tehát a 4. §. második lekezdése, hogy ilyen megsemmisítő vagy feloldó határozat hozása esetében a további eljárást az új hatásköri és illetékességi szabályok értelmében feljogosított bíróságoknak a B. P. rendelkezései szerint kell teljesíteni. Egészen hasonló rendelkezéseket tartalmaznak: az 1873. évi osztrák életbeléptető tőrvény IV. czikkének második bekezdése, a német bír. B. P.-t életbeléptető törvény 9. §-a, végre a boszniai és herczegovinai életbeléptető törvény II. czikkének második bekezdése. Y) AB új hatásköri szabályok és a B. P. alkalmazhatósága az újra felvett ügyek tekintetében (5. §.). Csak az osztrák 1873. évi életbeléptető törvény tartalmaz kimerítőbb rendelkezéseket arra nézve, hogy az újra felvett ügyekben minő hatásköri és eljárási szabályokat kell alkalmazni. Ennek V. czikke értelmében ugyanis az ujrafelvétel megengedhetőségét, tehát feltételeit és azt a kérdést: vájjon valamely újabban kiderült büntetendő cselekmény miatt lehet-e eljárást indítani: csak akkor kell az új B. P. szerint megítélni, ha a korábbi törvény, a melynek értelmében az előbbi eljárás befejezést nyert, a terheltre nézve nem kedvezőbb. E szerint azt, hogy a perújítás akár az elitéit javára, akár a felmentett, illetőleg elitélt terhére — elrendelhető-e, — ama törvény szerint kell megitélni, mely a terheltre nézve kedvezőbb. Az ujrafelvétel kérdésében mindig az új hatásköri szabályok szerint illetékes bíróságoknak kell dönteniök. Az újra felvett eljárást pedig a B. P. szerint és az ennek értelmében illetékes bíróságoknak kell folytatniuk. A német életbeléptető törvénynek 10. §-a élteimében az ujrafelvétel tekintetében mindig a bir. B. P. rendelkezéseit kellett alkalmazni. A javaslat 5. §-a a végből, hogy egészen határozott és minden kétséget kizáró szabályt állithasson fel, valamint gyakorlati okokból különös tekintettel arra, hogy számos bűnügyet, mely jelenleg a kir. törvényszékek elé tartozik, az új hatásköri szabályok, részben az esküdtbiróságok, részben pedig a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalnak: arra az esetre, ha az ujrafelvétel birói határozattal már el van rendelve, az egész újrafelvételi eljárást az eddig illetékes bíróságok előtt és az eddigi eljárási gyakorlat értelmében rendeli befejezni. Az 5. §. szabályából a contrario világosan következik, hogy a mennyiben a perujitási kérvény alapján csak nyomozás folyik, de az ujrafelvétel elrendelése kérdésében birói határozat még nincs hozva, akkor a hatáskörre s az illetékességre nézve, valamint az ujrafelvétel feltételei és az egész perujitási eljárásnak lefolytatása tekintelében az új szabályokat kell alkalmazni. Összhangzásban áll ez a 3. §-nak általános szabályával; mindkettőre nézve azonos a »legis ratio*. KBPVH. IROMÁNY. 1896—1901. V. KÖTET. 26