Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

137. szám. 175 teljesítettek, csak abban az esetben tehetők az urnába, ha további kisorsolástikba ők maguk is beleegyeztek (31. §.) E szabály alól azonban a 8. §. kivételt állapit meg. Nehogy a mentességnek oly időben való igénybevétele, midőn már más esküdt az idő rövidsége miatt nem volna beidézhető, zavarokra adjon alkalmat, a javaslat a mentesség érvényesítését praeclusiv határidőhöz köti; olykép, hogy az elkésetten előterjesztett kérelem alapján mentesség nem adható (19. §. 4. p. 5. bek.). — Miután azonban mentességi ok a sorsolás megkezdésé, azaz a praeclusiv határidő letelte után is merülhet fel, e tekintetben kivételt kellett tenni, s meg kellett engedni, hogy az ezen időpont után felmerült mentesség a sorsolás megkezdése után is érvényesíthető legyen (19. §, 5. bek.). A 19. §. 6. bek. szerint figyelemmel kell lenni azokra a körülményekre, melyek az esküdteknél az együttműködést kizárják. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvény 343. §-ának 1—4. pontjai az esküdteknek az ügyfelekkel való össze nem férhetőségéről rendelkeznek. A szóban levő viszonyok ellenben az esküdttárssal szemben való incompatibilitást illetik, melyet a javaslatnak a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény 64. §-a s az 1891. évi XVII. törvényczikk 41. §-a nyomán rendeznie kellett (19. §.); mert visszás az az állapot, hogy apa, fiú, testvérek együtt ülhessenek az esküdtszéken, a mint az pl. Francziaországhan megtörténhetik, a hol az 187:2. évi törvény az incompatibilitásnak ez eseteiről nem intézkedett s a hol a bűnvádi perrendtartás 392. czikkének limitativ rendelkezését kiterjeszteni szintén nem szabad. Könnyen megeshetik, hogy valamely későbbi ülésszak szolgálati lajstromának egybeállításakor az évi lajstromokban már oly csekély számú esküdt neve fordul elő, hogy a kisorsolás illusoriussá válnék. Tömeges felmentések, az ülésszakoknak előre nem látható szaporodása előidézhetik ezt a visszás állapotot. Hogy az intézménynek a kisorsolásba helyezett érdeke sérelmet ne szenvedjen, a javaslat megengedi, hogy a törvényszék, mielőtt a szolgálati lajstrom egybeállításához fogna, s a nélkül, hogy a 14. §-ban meghatározott bizottságot össze kellene hivni, a megfogyatkozott évi lajstromokat a 15., 16., 17. §-ok rendelkezései szerint az alaplajstromból kiegészíthesse. (20. §). Alig néhány ember kiválasztásáról lévén szó, a javaslat nagyobb apparátus mozgásba hozását arányos intézkedésnek nem tarthatta s ez okból teljesen új évi lajstromnak szabályszerű egybeállítását nem rendelhette el. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvény 343. §-ának 9-ik bekezdése szerint a szolgálati lajstrom helyesbítése az esküdtszéki bíróság ügykörébe tartozik. Hogy a 337. §. 3. bekezdése oly értelmezést ne nyerjen, hogy ezt a teendőt az esküdtbíróság megalakulása előtt a törvényszéknek kell végeznie, melynek birtokában a szolgálati lajstrom már nincs is; s hogy a helyesbítést minden felmerülhető kifogás és óvás nélkül az erre legilletékesebb egyén, t. i. az esküdtbíróság elnöke teljesítse, a ki előtt a lajstrom fekszik s a kinek abból az idézéseket meg kell tennie (a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat 338. §.): a javaslat ez iránt megfelelően intézkedik (21. §). Az esküdtszék megalakítását szabályozó intézkedésekről a perrendtartás rendelkezik (342. s köv. §-ok). Az esküdtek költségei (22 §). Az esküdtszéki intézmény zavartalan, erőteljes fejlődését bénítaná meg, ha az oly terhet róna a polgárokra, melyet ezek nemcsak időveszteség, hanem anyagi áldozatok révén volnának kénytelenek teljesíteni. Ha azt akarjuk, hogy az esküdt e kötelességét ne tekintse egy oly tehernek, melytől mindenáron szabadulni akar, akkor gondoskodni kell arról, hogy az esküdt ama szolgálataiért, melyeket az igazságszolgáltatás érdekében teljesít, ha nem is fizetés jellegével biró ellenszolgáltatást, de legalább is annyi kárpótlást kapjon, a mi készkiadásait fedezi. Ha az állam díjazza a polgárokat akkor, midőn őket az igazságszolgáltatás