Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

172 137. szám. mássá teszik: ezért az alaplajstromot gondosan meg kell rostálni; nagy körültekintéssel kell eljárni azon egyének kiválasztásánál, kikre a bíráskodást reá lehet bizni. Ez pedig csak úgy lesz keresztülvihető, ha az alaplajstromok összeállítása után az esküdtképes polgárokat, mielőtt a szolgálati lajstrom egybeállittatnék, individuális vizsgálatnak vetjük alá. Miután itt individuális vizsgálat szükséges, a javaslat követve a már ismertetett külföldi törvényeket, a lajstrom egybeállításának módjánál a kiválasztás rendszerét fogadta el, a mint hogy más rendszert nem is fogadhatott el, mert itt az egyéni reátermettséget kell megvizsgálni, a mi csakis kiválasztás útján történhetik. Az osztrák törvény a kiválasztás módjaira nézve előírja, hogy a bizottság az alaplajstromból a »legképesebbeket és legméltóbbakat« választja ki (14. §.). Angliában IV. Henrik II. statútumának 9-ik fejezete előírta, hogy az esküdtek a vidék legjobb arczú férfiai legyenek (gentleman of the best figure in the county), a mit a sheriff mindig úgy magyarázott, hogy az esküdteket a legértelmesebb, legjellemesebb polgárok közül kell venni. E két törvényen kivül sem a német (89. §.), sem a franczia (13. §.), sem a belga (104. §.), sem az olasz (22. §.) nem tartalmaznak semmi szabályt a tekintetben, hogy az évi lajstromokba kik vétessenek fel. A javaslat sem ad útmutatást a bizottságnak arra nézve, hogy kiket válaszszon ki az alaplajstromokból. Nem teszi pedig ezt azért, mert bármilyen legyen is az útmutatás, az szükségkép lesújtó kritikát gyakorol azokra, a kik az évi lajstromokba nem vétetnek fel. Ezt elkerülendő, helyesebbnek látszott minden instructionalis szabály mellőzése, mert a bizottság úgy is tudni fogja azt, minden utasítás nélkül, hogy az évi lajstromokba a legalkalmasabb egyéneket kell felvenni, erre utal a javaslat ama kitétele, mely szerint a bizottság az alaplajstromokból »kiválasztja« az esküdtbirósághoz a következő évre szükséges esküdteket és helyettes esküdteket. 3. A javaslat szerint az esküdtek és helyettes esküdtek számát mindenik esküdtbíróság kerületére nézve az igazságügyi minister rendeletben állapítja meg. (15. §. első bek.). A franczia és olasz törvényhozások az esküdtek számát előre megállapították; ezt ezek tehették, mert az esküdtbíróság ott nem új intézmény, mint hazánkban s így nálunk a törvényben előre megállapítani nem lehet azt, hogy az egyes kerületekben mennyi esküdtre lesz szükség; másrészt a törvény életbeléptetése után a gyakorlati élet, az ügyek átlagos száma, a tárgyalások tartama, továbbá az fogja feltüntetni az esküdtek szükséges mennyiségét, hogy az évi lajstromokba felvettek közül évenként átlagosan hány esküdtet kell az időközben felmerült kizáró okok alapján törülni s a mentességet az arra jogosítottak mily arányban veszik igénybe. Mind oly körülmények ezek, melyek az esküdtek számának előzetes megállapítását lehetetlenné teszik; s igy, miután az administratió szálai az igazságügyministeriumban futnak össze, s az összes statisztikai adatok ott tartatnak nyilván, annak megállapítását, hogy az egyes kerületekben hány esküdt vétessék be az évi lajstromba, legczélszerübb az igazságügyministerre bizni. 4. A javaslat 15. §-ának második bekezeése szoros összefüggésben áll a bünv. prts. 338. §. második bekezdésével, mely szerint »az esküdtek megidézésével egyidejűleg a szolgálati lajstromban megnevezve levő tiz helyettes esküdt értesítendő, hogy az ülésszak alatt a főtárgyaiások idejében lehetőleg lakásukon tartózkodjanak. A helyettes esküdtek felmerülő szükség esetén abban a sorrendben hivandók be, a melyben nevök a szolgálati lajstromban előfordul.« Miután a helyettes esküdtekre az ülésszak folyamán minden pillanatban szükség lehet s igy azok bármikor megidézhetek, fel kellett venni a javaslatba azt a szabályt, mely szerint a helyettes esküdteket a helyben vagy a közel vidéken lakó egyének közül kell kiválasztani.