Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról
166 137. szám. A javaslat kötelezőleg előírja, hogy községekben a képviselőtestület egyik kiküldöfte mindig a jegyző legyen. Eme rendelkezés felvételét szükségessé tette az a tapasztal, mely szerint községekben rendszerint a jegyző képviseli a legerősebb iutelligencziát; ez ismeri legjobban a törvényeket s rendeleteket; s igy a jegyző kötelező részvétele a bizottság üléseiben biztosítékot nyújt- aziránt, hogy használható lajstromokat fognak a községek beküldeni. Miután ez a bizottság mindenkit köteles a lajstromba felvenni, a ki esküdtképes (4. §.), s a kire nézve valamely kizáró ok fenn nem forog (5., 6. §§.); s miután veszélyes dolog volna az, s visszaélésekre is vezethetne, ha kétes esetekben joga volna e bizottságnak a felvétel vagy a lajstromból való kihagyás kérdésében határozni, ennélfogva a javaslat előírja, hogy: »azt, a kire nézve a kizárás tekintetében kétség merül fel, vagy a ki az esküdtszéki szolgálattól mentes (7. §.), a kizárás illetőleg mentesség okának feltüntetésével a névjegyzékbe fel kell venni* (9. §. 2. bek.). Ha tehát például valaki büntetve volt, de a bizottság előtt kétes az, hogy az elitélés nyereségvágyból eredő bűntett stb. miatt történt-e (5. §. 1. p.), a bizottság az ilyen egyént felveszi ugyan a jegyzékbe, de egyúttal köteles a kétes kizáró okot tüzetesen feltüntetni, a melynek alapján az évi lajstromot összeállító bizottság végérvényesen határoz a felvétel vagy kizárás kérdésében (13—15. §§.). A javaslat szerint azt, a ki az esküdtszékí szolgálattól mentes, mindig fel kell venni a lajstromba, tehát nemcsak akkor, ha a mentesség kétes. Ennek indoka az, hogy a mentesség: jog, melyet az eskiidtképes polgár érvényesíthet ugyan, de ha eme jogával nem él: szolgálatot teljesít; tehát a mentesség az évi vagy szolgálati lajstromok összeállításánál soha hivatalból nem vehető figyelembe, csakis akkor, ha az illető a. felmentést kellő időben kérte (19. §. 4., 5. bek.). Nem volna megbízható az alaplajstromok összeállítása, ha a bizottság a felvétel kérdésében minden tüzetes megjelölés nélkül, tudniillik egyszerű bejegyzéssel intézkedhetnék. Szükséges, hogy az évi lajstromot összeállító bizottság előtt az alaplajstrom mindamaz adatokat feltárja, melyek révén az esküdtképesség megállapítható. Ez adatok segélyével míg egyrészt az évi lajstromokat egybeállító bizottság hivatalból meg tudja állapítani a bejegyzés törvényességét, másrészt nyomban, minden kiegészítés nélkül elintézheti a beadott felszólalásokat is. A bizottság köteles tehát folyó szám alatt és betűrendben feltüntetni az esküdtképes polgárok nevét; a bejegyzett egyén korának, végzett iskoláinak, polgári állásának vagy foglalkozásának, lakóhelyének tüzetes adatait; azt, hogy mennyi egyenes állami adót köteles fizetői, hogy az országban használatban lévő nyelvek közül melyiket beszéli, melyiket használja túlnyomóan, melyik az anyanyelve, s hogy a névjegyzékben előforduló egyének melyikéhez áll a 19. §-ban meghatározott viszonyban (9. §. 3. bek.). Ezek az adatok az esküdtképesség meghatározásának feltételei (4. §.). Ezeket s a mentesség okait mindig; ellenben a kizáró okokat az esküdtképes polgár nevével együtt, mint említve volt — csak kétség esetén kell felvenni. 4. Fogyatékos volna a javaslat rendelkezése, ha az alaplajstromok megbízhatósága tekintetében megelégednék azzal a garancziával, a mit az emiitett adatok felsorolása nyújt. A bizottság tévesen veheti fel az adatokat; felvehet a jegyzékbe olyan polgárt, a ki nem esküdtképes; s helytelen adatok alapján kihagyhat olyanokat is, kik esküdtképesek. Ebből folyólag a javaslat — az actio popularis mintájára — felállüja a felszólalás intézményét, melynek értelmében, akár alkalmas egyénnek kihagyása, akár nem alkalmasnak bejegyzése miatt bárki felszólalhat és a felszólalásokra bárki észrevételeket tehet (10. §.). Ha tehát a bizottság akár szándékosan, akár tévedésből kihagyott vagy téves adatok alapján felvett valakit, a felszólalás révén ez a hiba kijavítható.
