Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

137. szám 165 f) A minthogy egyéb jogintézmények tekintetében sok sajátszerűt s a kontinentális jogrendszerektől elütőt találunk Anglia szokásjogában s törvényeiben, igy van ez az esküdtek lajstromainak összeállításánál is. Angliában — Viktória 25. és 26. törvénye szerint — az egyházi elöljárók (churchwardens) és rendőri felügyelők (overseers) a békebiró jegyzőjének felhívása folytán minden év szeptember hó első napjain kimutatást küldenek be azokról, a kik esküdtképesek. Az egyházi elöljárók és felügyelők, mielőtt a lajstromokat beküldik, kifüggesztik azokat a templom ajtó'ra (három hétig) s megjegyzik, hogy a felszólalásokat melyik békebiróhoz kell beadni. A kifüggesztés ideje alatt mindenki élhet felszólalással, a lajstromokat a három hét leteltével a békebiróhoz küldik be, s beterjesztő jelentésükben az egyházi előljáró s rendőrfelügyelő köteles azokat megjelölni, kik a speciális esküdtszéki szolgálatra legalkalmasabbak. A felszólalások felett a békebirák határoznak, a kik együttesen ülést tartanak és felvilágosító nyilatkozattétel végett az egyházi elöljárót és rendőrfelügyelőt megidézhetik és kihallgathatják, kik az általuk bejegyzett adatok valósága tárgyában esküvel megerősített vallomást tesznek. A felszólalások elintézése után a lajstromok aláírás és hitelesítési záradékkal történt ellátás után a sheriffhez küldetnek, ki minden ülésszak előtt teljhatalmúlag, egyedül állítja össze a szolgálati lajstromot. (IV. György 6. eh. 50. Art. 13., 15.) 3. Habára vázlatosan ismertetett törvényekből azt a tapasztalatot merítjük, hogy a lajstromok összeállítása tekintetében a törvények egymástól lényegesen különböznek, mindazonáltal a lajstromok bifurcatióját minden törvényben feltaláljuk, mely szerint élesen el van különítve az alaplajstromok összeállítása az évi lajstromok egybeállításától. Az alaplajstromok összeállítását a javaslat is speczialis bizottságra bízza. Rendszere legközelebb áll az osztrák törvény rendszeréhez, mely szerint az alaplajstromok elkészítése a közigazgatási hatóságok alsó fokára, vagyis arra van bízva, a melyik hivatali hatáskörében legközelebb áll a néphez; a polgárokkal legtöbbször s közvetlenül érintkezik. Az alaplajstromok összeállításánál ez a legfontosabb tényező, mert a polgárok személyes ismerete nélkül szerfölött meg volna nehezítve amaz adatok beszerzése, melyek az esküdtképesség megállapításához szükségesek. Ezt szem előtt tartva, a javaslat előírja, hogy városokban a polgármester, községekben a biró; Budapesten a kerületi előljáró a törvényhatósági bizottságnak, illetőleg városi vagy községi képviselőtestületnek, a székes fővárosban pedig a kerületi választmánynak (1893. XXXIII. t. ez. 29. §-a) két kiküldöttjével egybeállítja a városukban, illetőleg községükben, kerületükben lakó összes férfiaknak névjegyzékét, a kik a 4. §. értelmében esküdtek lehetnek és az 5. és 6-ik kizáró rendelkezések alá nem esnek (9. §.). E szerint a bizottságnak csak egy tagja van a törvény értelmében minden változás nélkül egyszer s mindenkorra meghatározva, ez a polgármester, biró és kerületi előljáró; a bizottság többi tagjait, törvényhatósági joggal felruházott városokban a tőrvényhatóság; rendezett tanácsú városokban a városi, kis- és nagyközségekben pedig a községi képviselőtestület jelöli ki. Ausztriában a bizottság tagjait a községi előljáró hivja meg a képviselőtestület által választott tagok közül (5. §.); mig Németországban az alaplajstromot a községi előljáró állítja egybe (36. §.). Könnyű belátni, hogy a német szervezeti törvény mellett sokkal könnyebb a visszaélés, mint a javaslat által irányadóul elfogadott osztrák törvény rendelkezése szerint. Mig ugyanis Németországban a községi előljáró minden ellenőrzés nélkül működik, a javaslat rendelkezése szerint a törvényhatóság vagy képviselőtestület által választott két tag ellenőrzi őt működésében. Eme két tagra ezen kivül nem csupán ellenőrzés szempontjából, hanem azért is szükség van, hogy ezektől a bizottság elnöke egyes polgárokra nézve informácziót szerezhessen.