Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

162 137. szám. hogy az ülésszak alatt a főtárgyaiások idejében lehetőleg lakásukon tartózkodjanak. Ámde miután a helyettes-esküdtek minden perczben ki vannak téve annak, hogy valamely elmaradt esküdt helyett beidéztetnek; miután ekként ők is folytonos készenlétben vannak, a mi rendes foglalkozásuk folytonos gyakorlására bénitólag hat, ennélfogva kétségtelen, hogy a mentességi jog a fentebbiek értelmében a helyettes-esküdteket is megilleti Habár a javaslat oly intézkedéseket tartalmaz, melyek a fentiek szerint az esküdti szolgálat megkönnyítését czélozzák; a melyek tehát a méltánylást igénylő magánérdekeket tartják szem előtt, mindazáltal lehetnek esetek, midőn a magánérdekkel szemben áll a közérdek, kétségtelen, hogy ilyenkor ez utóbbi az irányadó. Ezt figyelembevéve, miután előfordulhat az, hogy egyik-másik törvényszéknél nem lesz annyi esküdtképes polgár, a mennyi szükséges ahhoz, hogy a polgárok csak minden második évben teljesítsenek szolgálatot, ennélfogva fel kell jogosítani az igazságügyministert arra, hogy ilyen esetben a 7. §. 8-ik pontjában emiitett mentességet egy bizonyos törvényszék területére nézve felfüggeszthesse.* (8. §.) A lajstromok összeállítása (9—13. §-ok), különösen az alaplajstrom. 1. Habár a javaslat az ellentétes érdekek kellő kiegyeztetésével úgy határozta meg az esküdtképességet, hogy egyrészt a kellő számú esküdtek rendelkezésre álljanak, másrészt esküdtképességgel csak azok ruháztassanak fel, kik kellő intelligentiával birnak, s egyéniségüknél fogva is megbízhatók, mindazáltal nem szenved kétséget, hogy ezek az általános szabályok csak úgy fognak beválni, ha a lajstromok összeállításáról is megfelelőleg gondoskodva lesz. Mostani sajtóeljárásunkat szabályozó rendelet ide vonatkozó szabályait nem lehetett zsinórmértékül elfogadni, mert az a részletekről nem intézkedve korlátlan hatalommal ruházta fel a törvényhatóság által kiküldött három tagú bizottságot és főkép, mert a lajstromok egybeállítását az egész vonalon a közigazgatásra ruházta. Ámbár elismeri a javaslat, hogy a lajstromok egybeállításánál fontos és nagy jelentőségű szerepe van az administrativ elemnek, a mit a javaslat hasonlókép felhasznál, de nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a mily becses anyagot tud szolgáltatni a közigazgatási elem az alaplajstromok összeállításánál, ép oly egyoldalú volna eljárása, ha az évi lajstromok egybeállítása is hatáskörébe utaltatnék. A mint az alábbiakból látni fogjuk, nincs is rendezett állam, mely a lajstromok összeállítását az egész vonalon kizárólag a közigazgatás tennivalói közé utalná. Lényegileg különböző tennivalója van az alaplajstromokat összeállító bizottságnak, mint annak, a melyik a szolgálati lajstromokat állítja egybe. Viszont egész más a feladata annak, a melyik a szolgálati lajstromot készíti el. Az alaplajstromoknál a 4., 5., 6. §§. rendelkezései oly útlevelet adnak a bizottság kezébe, a mely lehetőleg kizárja a tévedést; s az esetek taxativ világos felsorolása meggátolja a visszaélést. E bizottság csak azt vizsgálja, hogy: a) esküdtképes-e az illető (4. §.), 6) s nem forog-e fenn reá nézve valamely kizáró ok (5., 6. §-ok.). De az egyén individuális reá termettségét, képességét s jellembeli tulajdonságait nem vizsgálja, mert az alaplajstrom mindazokat magában foglalja, a kik esküdtképesek. Ellenben az egyéni karakteristikus körülményeket az évi lajstromot készítő bizottság veszi mérlegelés alá. Épen ez okból, eme bizottságnak már egész más a feladata; mert az, a kit az évi lajstromba felvesz, szolgálatot teljesíthet, ha a sorshúzás folytán a szolgálati lajstromba bekerül; tehát az évi lajstrommal szemben már csak a felek visszavetési jogában gyökerezik az egyedüli garanczia, mely az esküdt egyénileg alkalmas voltát biztosítja. Ellenben az alaplajstromba felvetteket az évi lajstrom összeállításánál megrostálják, s csak akkor veszik fel a jegyzékbe, ha az esküdtbirói szolgálatra alkalmasak. A működési körökből levezetett eme különbség könnyen érthetővé teszi azt, hogy miért nem bizható az évi lajstrom készítése a politikai hatóságokra; s miért kell azt a tör-