Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

137. szám. 161 A néptanítónak mentessége joggal való felruházását a népoktatás érdeke követeli (7. §, 5. p). Ismeretes dolog, hogy faluhelyen úgyszólván a kultúrának egyedüli terjesztője a néptanító, a kinek folytonos jelenléte s felügyelete szükséges ahhoz, hogy a házi nevelésben nem részesült ifjú nemzedékkel valamelyes eredményt elérjen. Ez volna koczkáztatva akkor, ha a néptanító esküdtszéki szolgálatra lenne szorítható, mert ez által napokoa át elvonatnék kulturális tennivalóitól. A közforgalom érdeke követeli, hogy a postánál, távirdánál, vasútnál és gőzhajózásnál alkalmazott egyének mentességi joggal ruháztassanak fel (7. §. 6 p.). A ki pedig életkorának hetvenedik évét betöltötte, az physiologiai okokból nem szorítható esküdtszéki szolgálatra (7. §. 7. p.). — Az ilyen előrehaladott korban levő egyének figyelme rendszerint nem élénk; könnyen kifárad; értelme s Ítélete, főkép szövevényes dolgok megítélésénél nem megbízható, tehát míg egyrészt túlságos fárasztó volna az ilyen egyénre nézve az esküdtbirói szolgálat, másrészt ha akarata ellen szolgálatra kényszeríttetnék, az igazságszolgáltatás érezné meg a testben, lélekben elgyöngültek ítélkezését. Fel kell tehát ezeket is ruházni a mentesség jogával. 3. A javaslat, midőn az esküdt szolgálati viszonyát szabályozza, abból indult ki, hogy az intézmény működése akadályokba ne ütközzék, a mi csak úgy érhető el, ha megfelelő számú esküdtek fognak rendelkezésre állani. Ámde az ilyen praeventiv intézkedés megboszulná magát, ha egyoldalúvá tétetnék; s ha szemet hunynánk a polgárok jogos egyéni érdekei előtt Az esküdtszéki intézmény homoktalajra volna épitve, ha a polgárok az esküdtbiró tisztet csak kellemetlen, terhes kötelességnek tekintenék; ez mig egyrészt népszerűtlenné tenné az intézményt, másrészt annak színvonalát is lesülyesztené, mert az esküdtbiró csak addig fogja kötelességét lelkiismeretesen teljesíteni, mig azt a legszebb polgári jognak tekinti, s nem nézi oly tehernek, melytől minden áron szabadulni akar. A javaslat eme nagyfontosságú czél elérésének biztosítása végett előírja, hogy az esküdt, a ki az év folyamán valamely ülésszakban szolgálatot teljesített, a folyó és a következő évben mentes a szolgálat alól (7. '§. 8. p.). Vagyis, miután egy ülésszak rendszerint hét-nyolcz napnál tovább nem tart, az esküdtre a sor minden két évben jön hét-nyolcz napra. Ha hozzáveszszük, hogy az esküdt enni s aludni hazamehet családjához (bűnv. prts. 376. §.) s hogy most az esküdt az évnegyed folyamán annyiszor zaklattatik, a hány ülés van, tehát Budapesten, a hol rendesen hetenként két ülés van, huszonnégyszer, minden vérmes remény nélkül állithatjuk, hogy a kontemplált esküdtszéki szolgálat nem lesz terhes, s igy azt a polgárok kellemetlen nyűgnek sem fogják tekinteni, A javaslat azokat ruházza fel mentességgel, a kik az év folyamán valamely ülésszakban szolgálatot teljesítettek. A ^szolgálat teljesitése« alatt itt nem a szoros értelemben vett esküdtbirói működést kell érteni, mert ily értelmezés mellett mentességi joga annak az esküdtnek sem volna, a ki nem működött ugyan mint esküdtbiró, de azért az ülésszak tartama alatt a prts. 348. §-a értelmében a főtárgyaiások ideje alatt az ülésszak végéig a biróság épületében tartózkodott. s A német szervezeti törvény 35. §-ának 2. pontját — mely a javaslat most tárgyalt rendelkezésével teljesen megegyezik — a német jogi irók akkép értelmezik, hogy szolgálatot az az esküdt teljesített, a ki szolgálattételre megidéztetvén, az idézésnek eleget tett. Hasonlókép magyarázza a törvényt a német birodalmi törvényszék is (Entscheidungen XII. 373. lap). A javaslat rendelkezését sem lehet máskép értelmezni, mert a szolgálatteljesitésnél nern az az irányadó, hogy az esküdt valamely ügyben mint biró résztvett-e vagy nem, hanem az, hogy az idézésnek eleget tett-e vagy nem. A mentesség ugyanis azért adatik, mert az esküdt privátjellegű tennivalóiban akadályozva volt; már pedig kétségtelen, hogy ez az akadályozás egyaránt fenforog, akár mint Ítélőbíró működött az esküdt, akár csak jelen volt a biróság helyiségében. Sőt a mentesség ezen alapon kiterjed nemcsak a rendes esküdtekre, hanem a helyettes-esküdtekre is. Való ugyan, hogy ezek nem'kötelesek a biróság helyiségében jelen lenni, a mennyibtn a prts. 338. §-ának második bt kezdése szerint azzal idéztetnek KÉFVH. IROMÁNY. 1896—1901. V. KÖTET, SÍ