Képviselőházi irományok, 1896. IV. kötet • 109-130 sz.
Irományszámok - 1896-113. Törvényjavaslat az Olaszországgal a vagyontalan betegek kölcsönös díjtalan kórházi ellátása iránt Bécsben 1896. évi junius 25-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
12 113. szám. A másik kérdés főképen akkor vált ténylegessé, midőn az innsbrucki cs. kir. helytartóság a Velencze tartományokbeli kórházakban gyógykezelt tiroliak ápolási költségeinek a tartományi alapból való megtérítését abban a nézetben, hogy a Szardiniával kötött egyezmény érvénye az új olasz területekre is kiterjedvén, a kölcsönős díjtalan ápolás elve nyerhet alkalmazást, megtagadta. Közbevetőleg megjegyezni kívánom itt, hogy az olasz királysághoz csatolt velenczei és mantuai tartományokban 1866-ig az a gyakorlat követtetett, hogy az ápolási költségeket az ápolt származásának illetékes községe, esetleg utolsó sorban a tartományi alap (országos alap) fedezi. Az innsbrucki helytartóságnak imént érintett nézetét a bécsi olasz követség felsőbb megbizásból vitásnak jelentette ki, mert 1867-ben a két érdekelt kormány a betegápolási költségek fedezése tekintetében, — származtak légyen azok akár az Ő cs. és ap. kir. Felsége államaiban, akár a velenczei tartományokban megbetegedett alattvalók gyógykezeléséből — egymásnak semminemű Ígéretet nem tett, s annál kevésbbé követelhette azt, hogy az 1861 -iki egyezménynek hatálya a velenczei tartományokra is ki terjesztessék. Az olasz kormány eme kijelentésének helyességét az osztrák kormány elismerte, már az olasz kormányhoz intézett azon kérdésével is: vájjon megfelelne az olasz kormány szándékainak az, hogy az 1861-iki egyezmény hatálya az olasz királyságnak ujabban szerzett területeire is kiterjesztessék? Még az e részbeni válasz beérkezte előtt azonban florenczi követségét azzal bizta meg az osztrák kormány, hogy tegyen az olasz kormánynál oly irányú ujabb javaslatot, mely szerint a két birodalom között az ápolási költségek kölcsönös fedezésének módját mindkét birodalom egész kiterjedésére egységessé és általánossá téve, ennek alapját az 1861-iki egyezményben kifejezettel épen ellentétes elv: az ápolási költségek kölcsönös megtérítési kötelezettségének elve képezze. Másrészt a bécsi olasz követség ideiglenes megállapodásul az osztrák cs. kir. kormánynak ahhoz való hozzájárulását kérte és tényleg ki is eszközölte, hogy addig is, mig ezen ügyben a két állam kormányai között egységes elvre alapított újabb megegyezés jöhet létre, a velenczei tartományokat illetőleg, az eddig gyakorlatban volt s az osztrák birodalom egyes tartományai között fennálló kölcsönös megtérítési rendszer, tartassák fenn. Már akkor — miként azt a florenczi követségnek adott fennebbi utasítás is mutatja, az a felfogás uralkodott Ausztriában, hogy a kölcsönös megtérítési rendszernek általánossá tétele az osztrák birodalom érdekeinek inkább felel meg, mely meggyőződést az a tapasztalat érlelte, hogy Olaszország keleti tartományaiból sokkal nagyobb népáradat özönlik munkakeresés czéljából Ausztriába, mint megfordítva. Viszont az olasz kormányt az imént jelzett ideiglenes megállapodás javaslatba hozatalára az a nézet indíthatta, hogy a két birodalom közötti népforgalmi aránytalanság csak látszólagos, a mely nézet erősítésére a Tirolból Lombardiába és Piemontba irányuló munkásvándorlás statistikája szolgálhatott. A kölcsönös megtérítés elvének érvényre juttatása mellett Ausztria szempontjából azonban még az a fontos közigazgatásjogi tétel, illetve szabály szólott, hogy Ausztriában a betegápolás nem az államnak mint egységnek, hanem az egyes tartományoknak (országoknak) képezi feladatát, illetve terhét; s mert az olasz királysághoz közelebb fekvő osztrák tartományok, illetőleg az ott levő kórházak viszonylag nagyobb számú olasz alattvalókkal népesittetnek be, mint a birodalomnak távolabb fekvő tartományai, illetve ezek kórházai: a kölcsönös díjtalan ápolás elve mellett ily czímeken az Olaszországhoz közelebb fekvő tartományok alapjai a többi osztrák tartomány alapjaival szemben aránytalanul nagyobb terhekkel méltánytalanul sújtatnának. Hogy azonban a megtérítés elvére alapított általános érvényű egyezmény még sem létesült, illetőleg hogy az olasz kir. koimány csak ideiglenes megállapodást javasolt, az
