Képviselőházi irományok, 1896. IV. kötet • 109-130 sz.
Irományszámok - 1896-113. Törvényjavaslat az Olaszországgal a vagyontalan betegek kölcsönös díjtalan kórházi ellátása iránt Bécsben 1896. évi junius 25-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
113. szám. 13 azt mutatja, hogy az olasz kormány nem tarthatta kétségtelenül előnyösnek ezen elvnek alapul vételét. Azonban az egyelőre irányadóul vett megtérítési elv következményei a velenczei tartományokat illetőleg, az olasz kormány részéről Ausztria, illetőleg Magyarország javára igen kevéssé kielégitőleg vonattak le, illetve az abból folyó kötelezettségek olyan lanyhán teljesittettek, hogy különösen Magyarországnak e miatt többször volt oka felszólalásra. Ezen indokból az osztrák-magyar monarchia és Olaszország külügyi kormányai között folytatott tárgyalások nyomán, 1870-ben a velenczei tartományokat illetőleg sikerült egy olyan ujabb megállapodásra jutni, mely szerint 1870, évi január hó 1-étől kezdve mindazon gyógyköltségek, melyek szolgaminőségű egyénekért az osztrák-magyar monarchia és a velenczei tartományok kórházai részéről követeltetnek, illetőleg követeltetni fognak, ugy, mint eddig gyakorlatban volt, az első négy heti ápolási időre is az illető országos alapból — közalapból lennének viselendők, az ezen határidő előtt (1870. január 1-je előtt) felszámított négy heti gyógydíjkövetelések pedig a velenczei tartományokban a tartományi pénztárból fognak fedeztetni, az osztrák és magyar államok területén ellenben az eddigi szokás szerint a szolgálatadóktól hajtatnak be. Bár ezen újabb részleges megállapodással megerősittetett a monarchia két állama és az olasz királyság között a velenczei tartományokat illetőleg fennálló kölcsönös megtérítési kötelezettség elve, a helyzet ezután sem javult, mert az egyezmény követelményeinek most sem tett eleget Olaszország, sőt az ezen alapuló terhektől szabadulni óhajtva, az olasz kormány 1875-ben a monarchia külügyministeriumának azt az ajánlatot tette: létesíttessék a monarchia és Olaszország között egy a velenczei tartományokra is — tehát egész Olaszországra kiterjedő, teljesen egyöntetű eljárást biztosító oly egyezmény a betegápolási költségek viselése tekintetében, hogy a monarchia' két államának és Olaszország alattvalói közül az 1866-iki bécsi békekötés előtt a nevezett államok egyikéből a másikba letelepedettek után felmerült ápolási költség megtérítése tekintetében kizárólag a 10 évi letelepedési hely (Domicile) vagy a születési község irányadó. Azonban az osztrák és magyar kormányok egybehangzó nézete szerint ezen elv az egyezmény alapjául elfogadható nem volt, mert ellentétben áll az osztrák-magyar monarchia mindkét államában fennálló rendszerekkel és törvényekkel, miután az osztrák tartományi és a magyarországi állami és törvényhatósági alapok, valamint a horvát-szlavón országos alap csak az Ausztriában, illetve Magyarországban honossággal és községi illetőséggel biró ápoltak gyógyköltségeinek viselésére lévén törvényszerűleg kötelezhetők, ki van zárva, hogy azok idegen, vagyis osztrák avagy magyar állampolgári jogot és itteni községi illetőséget tényleg nem nyert egyének ápolási költségével terheltessenek; s nem vélte a két kormány az ajánlatot elfogadhatónak azért sem, mert az olasz újabb javaslat érvényre jutása esetén a velenczei tartományokkal szemben a korábbi megállapodásokkal fentartott teljes és kölcsönös megtérítési kötelezettség elvének feladása mellett az Olaszországgal szomszédos osztrák tartományok közalapjai, s maga Magyarország is érdekeikben sokat szenvedhetnének. Minthogy mindig sűrűbben fordultak elő esetek, a melyeknek a magyarországi kórházakban s ezek között különösen a fiumeiben gyógykezelt velenczei tartományokbeli illetőségűek ápolási költségeinek megtérítését az érdekelt olasz községek, s különösen a bellunói és udinei tartománybeliek egész határozottsággal megtagadták, a fölöttes olasz közigazgatási hatóságok pedig a követelések megtérítésére nem voltak képesek kényszeríteni az illető községeket, figyelmen kívül hagyván azt, hogy ily költségek tulajdonképen a tartományi pénztárak által fedezendők, a magyar államkincstárnak velenczei tartományokbeliek utáni kiegyenlítetlen ápolási költségkövetelései mindinkább felhalmozódtak.
