Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.

Irományszámok - 1896-37. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister jelentése, a Hunyadi-levéltárnak a bajor állami levéltártól megszerzése ügyében

37. szám. 79 A Münchenben őrzött Hunyadi-levéltár visszaszerzésére 1877-ben történt első kísérlet a nemzeti múzeum részéről indult meg, azon a kívánságon alapulva, hogy a bajor kormány a Hunyadi-levéltárnak 584 darabból álló lajstromozott és nagyszámú lajstromozatlan anyagát a m. nemzeti múzeum könyvtárából felajánlott bavaricákért a m. nemzeti múzeumnak engedje át. A bajor kormány azonban keveslette a cserekép felajánlott anyagot, melynek fejében a lajstromozott Hunyadi-oklevelek sem lettek volna megszerezhetők, s a tárgyalások fennakadtak. Tizenegy év múlva, 1888-ban Thallóczy Lajosnak, a cs. és kir. közős pénzügyministerium levéltári igazgatójának kezdeményezéséből újra felszínre került ez a reánk nézve nagyfontosságú ügy és pedig oly alakban, hogy Thallóczynak elismerést érdemlő buzgólkodása folytán a közös pénzügyministerium s a cs. és kir. udvari és állami titkos levéltár hajlandóknak nyilatkoztak arra, hogy a tulajdonukban levő bavaricák több száz darabját, Ő császári és apostoli királyi Felségének jóváhagyása alapján, minden ellenszolgáltatás vagy kárpótlás nélkül cserébe felajánlják a bajor államnak, ha az a Hunyadi-levéltár lajstromozott részét Magyarországnak átengedi. A bajor kormány erre az emiitett két levéltár csere-anyagának kiegészítéséül kívánta még a nemzeti múzeum részéről az 1877-ben felajánlott bajor vonatkozású anyagot is. Hivatali elődeim, áthatva a Hunyadi oklevelek visszaszerzésének nagy fontosságától, a nemzeti múzeum csere-anyagának kiadása iránt készségűket ismételten kijelentették, de — a mikor arról volt csak szó, hogy a csere kizárólag a bajor állami levéltár és a nemzeti múzeum könyvtára között létesüljön, — természetszerűen ragaszkodtak ahhoz a feltételhez, hogy a Hunyadi-oklevelek a nemzeti múzeum tulajdonába menjenek.át s törekedtek annak biztosítására, hogy a Hunyadi-okleveleknek Münchenben őrzött egész gyűjteménye, tehát azoknak nemcsak lajstromozott, de lajstromozatlan része is, egészben visszaszerezhető legyen. Az 1877-ben ez alapon megindult tárgyalás azonban — mint már jeleztem — eredményre nem vezetett. A nemzeti múzeum részéről akkor felajánlt csere-anyag megfelelő ellenértéket nem képviselt. Fenforgott tehát az a veszély, hogy a nemzeti muzeutn részérő] folytatott alkudozás sikertelensége s a bajor állami levéltár igazgatásában beállott személyi változások következtében a Hunyadi-oklevelek visszaszerzése bizonytalan időre, vagy végleg abban marad. Ezért nem lehet eléggé méltányolni azt az önzetlenséget, melylyel a cs. és kir. udvari és állami titkos levéltár és a közös pénzügyministerium levéltára jelentékeny áldozattal, ellenszolgáltatásra igényt nem tartó készséggel ajánlotta fel saját bavaricáit cserébe, azért, hogy a Hunyadioklevelek Magyarország kizárólagos tulajdonátképezzék s mint történetünk dicső korszakának kegyeletes emlékei, a hazai tudományos buvárlat rendelkezésére, itthon megőrizhetők legyenek. E megváltozott alapon s mert a két másik levéltár szolgáltatta a cserének tulajdoni képeni anyagát, a nemzeti múzeumnak pedig ahhoz az elégtelennek bizonyult bajor vonatkozású anyaggal csak kiegészítésül kellett hozzájárulnia, el nem zárkózhattam az elől, hogy a Hunyadi-ház legbecsesebb registrált okleveleinek visszaszerzését a további elodázás esélyeinek ki ne tegyem; viszont azonban előzetes megállapodásra kellett jutnom az iránt, hogy a nemzeti múzeum az átengedett csere-anyagért teljes kárpótlásban részesüljön. Az úgynevezett registrált oklevelek az 1510. év előtti korszakból valók, tehát a Hunyadi-ház fejedelmi összes, pergamenre irott okmányaiból állanak; a registrálatlan rész pedig már Corvin János halála és özvegyének Frangepán Beatrixnak Brandenburgi Györgygyel kötött házasság után kelt iratok és oklevelek. Ezeknek megszerzésétől — melyekre a bajor kormány a cserét ez ellenértékért kiterjeszteni nem volt hajlandó — a fontosabb registrált résznek átvételét függővé tenni s a további elodázást koczkáztatni nem lehetett. E regis-