Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.

Irományszámok - 1896-36. Okolicsányi László képviselő és társai felirati javaslata

36. szám. 75 36. szám. Felirati javaslat. Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Bizalommal és reménynyel fordulunk Felségedhez. Bizalmunknak erőt ad azon tudat, hogy a szent korona, mint az összes jogoknak foglalatja, s ezzel őre és oltalmazőja az alkotmánynak és a törvényeknek: ugyanakkor, midőn hazánkban a köz- és magánjog feldulatik, az alkotmánynak és törvényeknek ezen rombolásában fölismeri saját méltóságának, tekintélyének és hatalmának csorbítását is. Reménységünket azon meggyőződés élteti, hogy koronás királyunk alkotmányos érzületénél fogva el nem tűrheti, hogy ministerei és közegei az alkotmányt és a törvényeket akkor és annyiszor függeszszék fel, a mikor és a mennyiszer kényük és érdekük kívánja. Kötelességünk a helyzetet őszintén és hiven feltárni, mert egyfelől abból a körülményből, hogy a Felséged alkotmányos érzülete, mióta a fejedelmi absolutizmust elutasította magától, az egész művelt világ előtt minden kételyen felül áll és másfelől abból, hogy Felséged kormánya egy százfejű önkényuralmat foglalt rendszerbe, melynek visszaéléseit és durvaságait a külföld elijesztő példaként emlegeti, a magyar nemzet pedig keserű felháborodással fogadja — méltán azt következtetjük, hogy Felséged nincsen hiven és őszintén értesítve az ország helyzetéről és a választásoknál előfordult eseményekről. Felséged elrendelte az általános képviselő-választásokat, hogy népe akaratát megismerje, tanácsosait az alkotmányos többségből kiszemelje és ez által összhangba hozza a korona s a nemzet akaratát. A király és nemzet akaratának egyenlően szabadon kell nyilvánulnia, kik épen a szabadság által találják fel egymást és jutnak összhangzásba, a miből a trón tekintélyt, az intézmények erőt, a polgárok megnyugvást merítenek. Ellensége tehát a trónnak és nemzetnek, a ki ezen összhang egyik tényezőjének szabad nyilvánulását meggátolja, mivel viszályt szít a király és nemzet között, megdönti az alkotmány és törvénybe vetett államfentartó hitet, megbontja a közéletnek összes erkölcsi alapjait. Ha pedig ezt a közszabadság őréül rendelt kormány követi el, akkor hűtlen lesz feladatához és elárulja urát is, nemzetét is. Megelőző időkben is fordultak elő választási visszaélések; de azokról csak mint kivételekről panaszkodhatunk. Most azonban ritka volt az olyan szabad képviselőválasztás, a milyent a törvény rendel, a melyet sem a hivatalos hatalom, sem a vesztegetés, sem az erőszak nem befolyásolt volna. A mi azelőtt kivételes választási visszaélés volt, az most, mint rendszer, kiélesitve az egész vonalon alkalmaztatott. 10*