Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.

Irományszámok - 1896-X. 1896. évi XXXIII. törvényczikk, a bűnvádi perrendtartásról

X. szám. 399 Birói hatáskör hiánya, a területenkívüliség és a mentelmi jog megsértése hivatalból veendők figyelembe. 380. §. A felfolyamodásnak csak azokban az esetekben van felfüggesztő hatálya, melyekben ezt a törvény kifejezetten kimondja. Mindazáltal az a vádtanács, törvényszék, esküdtbíróság vagy kir. ítélőtábla, mely a megtámadott végzést hozta, ennek foganatosítását fontos okból felfüggesztheti a felfolyamodás elintézéséig. A 386., 387., 389., 390., 391., 394., 396. és 425. §-ok intézkedései és a 388. §. negyedik és hatodik bekezdése a felfolyamodás tekintetében is megfelelően alkalmazandók. II. Felebbezés. A) Általános rendelkezések. 381. §. Törvényszéknek első fokban hozott ítélete ellen felebbezésnek van helye a kir. ítélőtáblához. Nincs helye felebbezésnek: 1. esküdtbíróság ítélete ellen; 2. a tőrvényszéknek oly ítélete ellen, melylyel a vádlottat egyedül oly bűncselekményben mondta ki bűnösnek, illetőleg oly bűncselekmény vádja alól mentette fel, mely járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva; 3. a törvényszéknek másodfokban hozott ítélete ellen. 382. §. A felebbezés az ítéletnek rendelkező része és indokolása, továbbá a főtárgyaláson és az ítélet hozásánál felmei'ült semmiségi ok miatt is használható. A főtárgyalás előtt felmerült, de a főtárgyaláson fel nem hozott semmiségi ok az ítélet ellen már nem érvényesíthető. 383. §. Felebbezéssel élhetnek: I. a vádlottnak mind javára, mind terhére: a kir. ügyészség; II. a vádlott javára: a) a vádlott vagy helyette házastársa, ha pedig a vádlott nem teljes korú, törvényes képviselője, ez utóbbi még a vádlottnak kifejezett akarata ellen is; b) a védő, a vádlottnak kifejezett akarata ellen is; c) a vádlott örököse, de egyedül az ítéletnek a magánjogi igényre vonatkozó része ellen. III. a vádlott terhére: 1. a fő- és a pótmagánvádló; 2. a sértett, és pedig: a) a vádlottat bűnösnek kimondó ítélet ellen egyedül magánjogi igényére nézve és ennek tárgyában is csak akkor, ha a bűnösség kérdésében vagy a büntetés kiszabására nézve az erre jogosultak valamelyike felebbezett; b) felmentő ítélet ellen csak az esetben, ha a vádló nem felebbezett; 3. a sértett jogutódja a 2. a) pontban meghatározott irányban és feltételek mellett. KÉfcVH. IR0MÁN1. 1896—1901. II. KÖTET. 42