Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.

Irományszámok - 1896-X. 1896. évi XXXIII. törvényczikk, a bűnvádi perrendtartásról

X, szám. 293 A mennyiben ez orvostani, vagy vegyészeti kérdésekre nézve válnék szükségessé: ha a véleményt nem a törvényszéki orvos, illetőleg nem az országos bírósági vegyész adta, ennek fölülvéleménye szerzendő be ; ha pedig a bíróság kétségeit ez a vélemény sem oszlatta el, fölülvélemény adása végett az igazságügyi orvosi tanács keresendő meg. A vizsgálóbíró e végből a vádtanácshoz tesz előterjesztést. Sürgős szükség esetében a kir. ügyész is a főügyész utján megkeresheti az országos bírósági vegyészt vagy az igazságügyi orvosi tanácsot fölülvéleményezés iránt. Erről a terhelt vagy védője értesítendő, kinek jogában áll három nap alatt az országos bírósági vegyészhez, illetőleg az igazságügyi orvosi tanácshoz észrevételeit és kérdőpontjait előterjeszteni. 239. §. Ha az igazságügyi orvosi tanács fölülvéleménye nem nyújt teljes tájékozást, a bíróság megkeresésére köteles a tanács a kívánt felvilágosítást vagy pótvéleményt megadni. II. Halottszemle és bonczolás. Gyermekülés, mérgezés, testi sértés és elmezavar megállapítása. 240. §. Halottszemle és bonczolás foganatosítandó, ha gyanú támad, hogy valakinek halálát bűntett vagy vétség okozta. Az esetleg már eltemetett holttest kiásandó és bonczolás alá veendő, ha a szakértők véleménye szerint a szemlétől és a bonczolástól az adott körülmények kőzött még eredmény várható. A holttest azonossága a bonczolás előtt lehetőleg megállapítandó. E czélból azok az egyének, a kik az elhaltat életében ismerték, esetleg a terhelt is, a holttest megmutatása mellett megkérdezendők. Ismeretlen holttestről a bonczolás előtt, a mennyiben lehetséges, fénykép készítendő. 241. §. A halottszemlére és a bonczolásra két orvos-szakértőt kell alkalmazni. Nem alkalmazható az az orvos, a ki az elhunytat a halálát megelőzött betegségben kezelte, a vizsgálóbíró rendeletére azonban köteles megjelenni és a kórlefolyásra nézve, lehetőleg a bonczolás előtt, felvilágosításokat adni. A szakértők véleményében kimondandó, hogy mi volt a halálnak közvetlen oka és ezt az okot mi idézte elő. Ha a holttesten sérülés észlelhető, megállapítandó, hogy ezt más okozta-e és ha igen: vájjon a sértés mily eszközzel, mily módon, mennyivel a halál bekövetkezése előtt volt ejtve, és hogy a sérülés okozta-e a halált. Több sérülés esetén az is megállapítandó, hogy mindegyiket ugyanazzal az eszközzel ejtették-e és melyik idézte elő a halált; ha pedig több sérülés okozta, hogy ezek közöl melyek voltak, vagy melyeknek összhatása volt a halálnak oka. 242. §. A 241. §. esetében meg kell még állapítani, vájjon: 1. a sértés minősége, 2. a sérült szervezetének egyéni sajátossága vagy különös állapota, 3. a sértés elkövetésének különös körülményei, 4. a sérüléshez véletlenül hozzájárult, de mégis általa előidézett vagy belőle fejlődött okok eredményezték-e a halált; 5. avagy ez oly idegen ok folytán állott-e be, mely a sérülés nélkül is abban az időben, vagy rövid idő múlva a halált eredményezte volna.