Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.

Irományszámok - 1896-X. 1896. évi XXXIII. törvényczikk, a bűnvádi perrendtartásról

X. szám. 287 207. §. Ha a tanú több terhelttárs közöl csak egyhez vagy egyesekhez áll a 205. §. 1. pontja alatt megjelölt viszonyban: a tanuságtevést a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha a vallomás el nem különíthető. 208. §. A tanú nem kötelezhető vallomásra vagy valamely kérdés tárgyában feleletre, ha abból reá vagy hozzátartozójára (205. §. 1. pontja) jelentékeny kár vagy szégyen hárulna. 209. §. A tanúságtétel megtagadásának oka szükség esetében valószínűvé teendő. A valószínűvé tétel eskü által is történhetik. IV. A kihallgatás. 210. §. A kihallgatás egyenkint történik. Ha ugyanabban az ügyben több tanú hallgatandó ki, egyik sem lehet jelen a másiknak kihallgatásánál. A kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetendő a tanú, hogy köteles legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta és teljes valóságot vallani és hogy vallomását esetleg esküvel kell megerősítenie. A tanú arra is figyelmeztetendő, hogy ha valótlanul vallana, a büntető törvényekbe ütköző cselekményt követne el. Ezután megkérdezendő a tanutói neve, kora, szülő- és lakóhelye, családi állapota, vallása, foglalkozása, a terhelthez, valamint az ügyben egyébként érdekeltekhez való viszonya, továbbá az is, hogy az eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény következtében nem szenvedett-e kárt. 211. §. Az általános kérdések után a tanúnak alkalom adandó arra, hogy mindazt, a mit az ügyről tud, összefüggőleg elmondhassa. A további kérdésekkel arra kell törekedni, hogy a mutatkozó hézagok pótolva s a bizonyítás lárgyát tevő körülmények, és különösen a tanú tudomásának alapja felderítve legyenek. Olyan körülmény felemlítése, melyet még esak a tanú feleletével kellene megállapítani, lehetőleg kerülendő. Ha a 125. §. második bekezdése esetében a kihallgatást teljesítő közeg azt befejezettnek találja, a közreműködésre jogosított felek, illetőleg képviselőik pótkérdések feltevését indítványozhatják. Az indítványban megjelölt kérdéseknek a tanúhoz való intézése csak akkor tagadható meg, ha a törvénybe ütköznek, vagy ha kétségtelen, hogy mind a vád, mind a védelem szempontjából jelentéktelen körülményre vonatkoznak. 212. §. A tanú élőszóval köteles feleletet adni. A kihallgatást teljesítő közeg megengedheti, hogy a tanú, ha ez emlékező tehetségének támogatására szükséges, a feleletadás előtt írásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg. 213. §. Ha a vallomással valamely személy vagy tárgy azonossága állapítandó meg, a tanú ezeknek leírására szólítandó fel; a személy vagy tárgy csak ezután mutatandó meg neki.