Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.

Irományszámok - 1896-X. 1896. évi XXXIII. törvényczikk, a bűnvádi perrendtartásról

Ű>70 X. szám. sekre nem akar felelni, vagy ha siketnek, némának, tompaelméjűnek vagy elmebetegnek tetteti magát és a hatóság a tettetésről saját észlelete, tanúvallomások vagy szakértők véleménye alapján meggyőződik: arra kell a terheltet figyelmeztetni, hogy viselkedése az eljárás folytatását nem akadályozza és hogy esetleg a védelem eszközeitől fosztja meg magát. 135. §. A terhelt vallomásának vagy beismerésének kieszközlése végett nem szabad sem Ígéretet, biztatást, ámítást, fenyegetést, erőszakot vagy kényszert használni, sem a terheltet j éjjeli kihallgatással vagy más módon czélzatosan kifárasztani. Nem szabad a terhelthez határozatlan, homályos, többértelmű, fogásos vagy olyan kérdést intézni, mely a feleletre útmutatást tartalmaz, vagy melyben valamely be nem ismert tény beismertnek, vagy be nem bizonyított tény bebizonyitottnak van véve. A lehetőségig kerülni kell minden kérdést, mely csak a terhelt feleleteivel megállapítandó ténykörülményt foglal magában. Különösen a részesre, az orgazdára és a bűnpártolóra vonatkozó kérdésekben ezeket csak akkor szabad megnevezni vagy közelebbről megjelölni, ha a terheltet más, megengedett módon nem lehetett megnevezésökre birni. Ezekben az esetekben a kérdést szó szerint kell a jegyzőkönyvbe venni. A terhelthez nem intézhető kérdés olyan körülményre nézve, melyet hivatalánál vagy közszolgálati viszonyánál fogva titokban tartani köteles; kivéve, ha feljebbvaló hatósága őt e kötelesség alól felmentette. 136. §. Oly tárgyak azonosságának megállapítása czéljából, melyek a bűncselekménynyel összefüggésben állanak, vagy a terhelt ellenében bizonyítékul szolgálhatnak, a terheltet .részletes leírásukra kell felszólítani és azután felismerés végett meg kell őket a terheltnek mutatni, illetőleg ha a felismerendő tárgyak a bíróság elé nem szállíthatók, a terheltet hozzájuk kell vezetni. 137. §. Ha a terheltnek későbbi vallomása a korábbitól eltér, különösen ha beismerését visszavonja, az eltérés, illetőleg visszavonás okát mindig meg kell tőle kérdezni. 138. §. A terhelt más terhelttel vagy tanúval a nyomozás és a vizsgálat folyamán is szembesíthető, ha egymástól lényegesen eltérő vallomást tettek és az ellentmondást nem lehet másképen tisztába hozni, vagy ha alaposan kell tartani attól, hogy a főtárgyaláson a szembesítés nem fog megtörténhetni. Egyidejűleg csak két terhelt, illetőleg csak a terhelt és egy tanú szembesíthetek. A terheltnek ama kívánsága, hogy már a nyomozás vagy a vizsgálat alatt terhelttársával vagy valamely tanúval szembesítsék, teljesítendő, ha teljesítése nem okoz nehézséget. 139. §. A terhelt beismerésének megtörténte után is rendszerint meg kell szerezni a terhelt bűnösségének egyéb bizonyítékait is. \