Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.

Irományszámok - 1896-X. 1896. évi XXXIII. törvényczikk, a bűnvádi perrendtartásról

X. szám. 269 A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja ellen elövezető parancs nem bocsátható ki, hanem elővezettetése végett feljebbvaló hatósága keresendő meg. II. A terhelt kihallgatása. 133. §. Mindegyik terheltet külön és élőszóval kell kihallgatni. Megengedhető, hogy a terhelt egyes bonyolult kérdésekre vonatkozó feleletadás előtt Írásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg. Ha a terhelt kifejezetten kéri, vagy ha a kir. ügyészség, vagy a nyomozást teljesítő * rendőri hatóság tagja, illetőleg a vizsgálóbíró szükségesnek találja, a kihallgatás két bírósági tanú jelenlétében teljesítendő. A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban levő tagja bírósági tanú gyanánt nem alkalmazható. 133. §. Az első kihallgatás kezdetén megkérdezendő a terhelttől neve, kora, vallása, szülő- és lakóhelye, honossága, foglalkozása, családi állapota, vagyoni és katonai szolgálati viszonyai, továbbá volt-e már büntetve és ha igen, hol, mikor és mi miatt? Ha a terhelt válaszának valóságához kétség fér, vagy ha egyéb okböl szükségesnek mutatkozik: a terheltnek személyi viszonyai más módon is nyomozás tárgyává teendők. A terhelt azonosságának megállapítása után általában meg kell jelölni előtte a terhére rótt bűncselekményt és meg kell őt kérdezni, hogy védelmére kíván-e valamit előterjeszteni. Igenlő válasz esetében alkalom adandó a terheltnek arra, hogy a tényálladék tárgyában összefüggő, részletes vallomást tehessen és a javára szolgáló ténykörülményeket előadhassa. A kérdéseket lehetőleg a tények időrendje szerint és okbeli összefüggésben oly módon kell hozzá intézni, hogy előadásának hézagai pótolva, ellenmondásai felvilágosítva legyenek, és hogy minden ellene fenforgó és az eljárás czéljának veszélyeztetése nélkül közölhető terhelő adatról tudomást szerezzen, róla nyilatkozhassak és magát védelmezhesse. Azokat a terhelő adatokat, melyeket az eljárás meghiúsításának veszélye miatt nem közöltek a terhelttel, a veszély megszűnte után, mindenesetre azonban a vizsgálat befejezése előti, közölni kell vele. Ha a terhelt olyan tényekre vagy bizonyítékokra hivatkozik, a melyek ártatlanságának megállapítására vagy bűnösségének enyhébb színben való feltüntetésére alkalmasak, azok, hacsak a halogatás czéJzata nem nyilvánvaló, sürgősen megállapítandók, illetőleg megszerzendők. Ha a terhelt olyan bűncselekményt beszél el vagy ismer be, mely miatt eljárás nincs indítva: vallomásának ez a része egész terjedelmében külön jegyzőkönyvbe veendő és a kir. ügyészséggel haladék nélkül közlendő. 134. §. Ha a terhelt a védelmének előterjesztése végett hozzá intézett kérdésre kijelenti, hogy nem bűnös, de a vádra nézve nem kíván részletesebben nyilatkozni, további kérdések nem íntézendők hozzá. Ekkor, valamint abban az esetben is, ha egyáltalán vagy bizonyos kérdé-