Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.
Irományszámok - 1896-45. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1897. évi állami költségvetésről
100 45. szám. forintnak kamata fel is van véve az előirányzatba. A bizottság az eszmét és czélt helyesli; annak az államvasutak jobb felszerelésében, a pénzügyi mérleg könnyítésében való hatását ismeri; de a kilátásba helyezett törvényhozási előterjesztés előtt annak bírálatát időelőttinek tartja. Az államvasutak nagy hálózala nemcsak forgalmi politikai és közgazdasági szempontból lett elsőrangú tényezővé, de államháztartásunkra nézve is, mert most már annak bruttó bevétele, államháztartásunk fedezeti részének több, mint 20°/o-át, tehát az egyenes adókéval egyenlő arányt foglal el. Azért vigyáznunk kell annak pénzügyi kezelésére és — a közgazdasági érdekek veszélyeztetése nélkül — pénzügyi eredményére is; ebből a szempontból is helyeseljük az emiitett tervet; de ebből az érdekből vigyáznunk kell az előirányzat realitására is, melyet az 1897. évi költségvetés e részében megtalálunk, mert (mint a kereskedelmi tárczáról szóló jelentésünkben kifejtjük) a tényleges eredmények arányainak — a hálózat növekedésének tekintetbevételével — megfelel az. Ezt tapasztaljuk az előirányzat fedezeti részének többi tételeiben is. Mert például az egyenes adók bruttó bevétele 99,020.000 forinttal van 1897-re felvéve és az 1895-ben tényleg 107 millió forint volt; bár ez óv 1894-hez képest 290.000 forintnyi csökkenést mutat. Az összes fogyasztási adók bruttó bevétele 1897. évre elő van irányozva 71,434.000 forinttal; és azok 1895. évi tényleges eredménye: 78,932.835 forint volt, bár itt is kötelességünk megjegyezni, hogy az 1894. évi eredményhez képest ez az összeg 3,613.000 forinttal apadt. Ha tehát az egyenes adóknál 7 millióval, a fogyasztási adóknál szintén l 1 /* millió forinttal kevesebbet irányoz elő a pénzügyminister a jövő évre, mint a mennyi tényleg befolyt 1895-ben, ezzel nemcsak a legszigorúbb realitásnak felel meg, de főleg — a gazdasági helyzetre való tekintetből — az óvatosság nagy mértékének is, abból a szempontból, hogy az államháztartás a kedvezőtlen viszonyok esetleges visszahatását is megbírja és fedezet tekintetében csalódásnak kitéve ne legyünk. Ugyanilyen szigorú a bevételi előirányzat például a dohányjövedéknél, melynek bruttó bevétele 53,568.000 forinttal van felvéve és 1895-ben e czímen az eredmény 55.468.392 forint volt, vagy a bélyeg, jogilletékek és díjaknál, melyekből 1897. évre összesen 35,915.140 forint van előirányozva és 1895-ben tényleg 37,838.460 forint volt a tényleges eredmény. Azt hiszszük, hogy a főbb bevételi források előirányzatának megbízhatóságára és elfogadhatóságára nézve a fenti adatok bőséges bizonyítékot szolgáltatnak. így azt hisszük, hogy a mérleg szilárd alapokon nyugszik és fölöslege, á: kimutatott 62.635 forint nemcsak betartható, de tényleg nagyobb is lesz. E mérleg jellemezésére azonban még fel kell említenünk azt, hogy ha — a vasút czímén --- 2,313.000 forinttal könnyebbítve lőn is a megelőző évivel szemben, nemcsak nagyobb kiadásokkal lőn passiv mérlegében terhelve, de egyúttal, vagyonfogyasztás czímén, fedezeti részébe 925.000 forinttal kevesebb van felvéve, mint 1896-ra, a mi szintén az államháztartás erősbödésére vall. Mindez azonban nem fedi el szemeink előtt a közgazdasági helyzet és társadalmi élet sok baját, sok sebét; melyek az államháztartás túlterhelése és a túlköltekezés ellen óva intenek; és ugy egyesek, mint társadalom és állam segélye után kiáltanak. Ki kell emelnünk újra az egyenes adók reformjának szükségét és halaszthatlanságát, mert a mosiani rendszer, — mint évek óta hangsúlyozzuk — nehézkes, igazságtalan és pénzügyi tekintetben sem bir egy fejlődő államra nézve fontos ruganyossággal. Kilátásba helyezte ezt a legfelsőbb trónbeszéd is. A pénzügyminister e tekintetben egy szaktanácskozást tartott, mely nemcsak becses anyagot szolgáltatott e tárgyban, de egyúttal bebizonyitá szükségét az adóstatisztika és külföldi tapasztalatok további gyűjtésének. Mindez'a pénzügyminister úr nyilathozata szerint most folyamatban van és igy a feladat megoldását mozdítja elő, sőt nemsokára abban a helyzetben lesz a minister, hogy a főbb irányelvekről nyilatkozhatik. A reformot sürgetjük folytonosan, mert elodázhatlannak és hasznosnak tartjuk.
