Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

276 1211. szím. 130. §-ából kifolyólag a földbirtok a helyhatósági adóztatásnál is erősebb mértékben vétetik igénybe. A magyar bizottság, nagy sajnálatára, a t. osztrák bizottságnak azon felfogását som oszthatja, hogy a házadé mindkét államban csakis akkor éri el az egyenlő magasságot, ha nálunk az általános jövedelmi pótadót is hozzászámítjuk, mert házosztályadónk tariffája sokkal magasabb az osztrákokénál; és c>ak az osztrák házbéradó kulcsa, ha nem is egészben, de némi tekintetben magasabb a miénknél. Utóbbira nézve figyelembe veendő azonban azon körülmény, hogy miként ez az 1882. évi osztrák házadó-novellából is kitűnik, ezen magasabb adóteher csak lassankint, évek során át állott elő, sőt még most sem állott be mindenütt. Minthogy pedig az osztrák törvény successive történt végrehajtásának számbeli eredményét az összehasonlításnál kiszámitani nem lehet, minthogy továbbá viszont a mi házosztályadónk terhe az osztrákokénál sokkal magasabb: majdnem biztossággal állithatni, hogy mindkét részen a tiszta házadó terhe egymást kiegyenliti. Végre pedig az általános jövedelmi pótadónak kihagyását indokolttá teszi még az a körülmény is, hogy ennek az adónak az adóköteles házbérjövedelemre átszámított kulcsa nálunk az általános házbéradó alá eső helyeken mintegy 6°/o. Ha tehát, miként azt a t. osztrák bizottság kivarrja, a pótadót is figyelembe akarnók venni, akkor nálunk az általános házbéradó alá tartozó legutolsó község is akkora terhet viselne, mint az osztrák tartományi fővárosok, míg ilynemű eset magában Ausztriában sehol nem fordul elő. A magyar bizottságnak azon különben csak nagyon mellékesen odavetett megjegyzésével szemben, hogy a közösügyi kiadásokra elköltött összeg legnagyobb része a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok lakosságához foly vissza, a t. osztrák bizottság arra figyelmeztet, hogy a hadsereg élelmezésére megkívántató czikkek igen tetemes részben a magyar mezőgazdaság és marhatenyésztés terményeiből állanak és hogy a magyar osztrák árúforgalomra vonatkozó adatokból maga a magyar statisztika azon következtetésre jut, hogy: »Magyarország most inkább mint bármikor ezelőtt Ausztriának kenyér- és hússzállitójaként szerepel, minthogy a gabna és marhaneműek külföldről való bevitele a vámintézkedések következtében tetemesen megapadt*. Ezen adatok a magyar országos bizottság előtt is ismeretesek; tudjuk, hogy ugyancsak a hivatalos statisztika szerint összes forgalmunk túlnyomó nagy része Ausztriára esik és pedig 1895-ben a mennyiségnek 67'87, illetve a darabszámnak 80-50, az értéknek pedig 7930%-a; de azt is tudjuk, hogy Ausztria részesedése nagyobb a behozatalnál, mint a kivitelnél, a mennyiben az ő részét a behozatalnál az értéknek 81 -21, a kivitelnél pedig csak 7724°/o képezi. Tudjuk, hogy Ausztriából ugyancsak 1895-ben 441 8 millió értékű árút hoztunk be és csak 3899 millió értékűt vittünk oda ki, a mi 52 millió fölösleget tesz Ausztria javára. A részletes kimutatásokból igen is kitűnik az, hogy Ausztriába túlnyomóan nyersterményeket viszünk ki és készségesen ismerik el épen a magyar hivatalos kimutatások, hogy Ausztria a mi nyers terményeink és állataink legbiztosabb, mert semmiféle vámpolitikai vagy tariffális intézkedések általkel nem zárható piacza. Hanem viszont az is áll, hogy a vámkülföldi árú, melynek árát a gyakran magas vám szükségképen megdrágítja, az osztrák iparos vagy kereskedő hasonló minőségű árújával nálunk sohasem fog sikerrel versenyezhetni. Mindezt tudjuk, de hiszen épen ez képezi a monarchia két állama közti vámközösség egyedüli létjogát és létokát és e közösség tarthatatlanná válnék abban a pillanatban, a midőn az már nem felelne meg egyaránt mindkét fél érdekeinek, hanem egyoldalú előnyöket akarna biztosítani akár az egyiknek, akár a másiknak, ha pl. egyedül Magyarország volna Ausztria »kenyér- és hússzállitója« és ha nem léteznék még nagyobb mennyisége az oly