Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

1211. szám. 277 czikkeknek, melyekre nézve Magyarországnak ismét Ausztria a szállítója. E kérdésnek tüzetesebb tárgyalása egyébiránt nem tartozik a quotabizottságok ügykörébe, de minthogy a t. osztrák bizottság szives volt a magyarországi árúforgalmi statisztikával foglalkozni, a magyar bizottság szabadságot vesz magának a t osztrák bizottság becses figyelmébe ajánlani a hivatalos kimutatások oly oldalát, melyet a quota meghatározásánál talán még sem lehet egészen tekinteten kivül hagyni- Az utolsó 14 év alatt Magyarország összes forgalma a súlymennyiséget illetőleg 81-34, a darabszámnál 84-31 °/o-kal emelkedett, mig az értékemelkedés csak 18-65 °/o-ot tesz ki. Ezen kedvezőtlen arány majdnem egyedüli okát. a kivitelünk főtárgyát képező nyersterményeink árának óriási csökkenésében találja, úgy hogy például az utóbbi években exportált gabona métermázsájáért átlag csak félakkora összeget kaptunk, mint a 80-as évek elején, midőn a búza ára métermázsánkint 11—12 frt körül mozgott, Ezen óriási veszteségek majdnem kizárólag mezőgazdaságunkat sújtották, mely nálunk még mindig az összes közgazdászatban a vezérszerepet viszi, és melynek veszteségeit az általános közjólét mérlegében másutt talán egy magas fokon álló ipar kedvező eredményei legalább nagyrészben ellensúlyozhatják, holott minálunk eme veszteségek teljes súlyukkal károsítják a nemzet vagyonát. Vájjon a vagyonosság döntő tényezőjének ilyetén helyzete mellett lehet-e komolyan szó Magyarország lakosságának és igy első sorban az imént emiitett főfontosságú osztálynak, melynek sorsa a kívüle álló köröknek vagyonossági viszonyaira is mély hatást gyakorol, az eddiginél magasabb megterheltetéséről, annak megítélését a t. osztrák bizottság belátására bízzuk. Ha már most a t. osztrák bizottság »teljesen megbizhatlannak és fenn nem tarthatónak:'- tekinti azon alapot, melyen a quota harmincz év óta nyugszik, és mely jelenben is 30765 : 69-235 arányt eredményezne; ha a magyar bizottság által tett. azon másik számítást sem fogadja el, mely összehasonlítván a két állam azon jövedelmeit, melyeken a közteherviselés jelenben nyugszik, majdnem ugyanezen arányhoz vezet (30 78 : 69-22); ha azon hosszú sorát a számbeli adatoknak, melyek a magyar bizottság részéről felhozattak, és melyek egytől-egyig Magyarországra nézve a mostani quotán alul maradnak, minden tüzetesebb czáfolat nélkül mintegy statarialiter kivégzi amolyan rövid, semmikép nem indokolt általános ítéletekkel, hogy >a magyar részről előtérbe állított adatok a felfogás elfogulatlansága és a következtetések correctsége tekintetében sok kívánni valót hagynak fenn«, vagy pedig hogy »minden oly kísérletnek, mely néhány összekapdosott adatokból következtetést akar vonni a vagyonossági viszonyokra, hajótörést kell szenvednie«, ha egyszerűen »minden alapot nélkülözőnek« bélyegeztetik azon (általunk különben hiteles számokkal támogatott) állítás, »miszerint a monarchia két állama vagyonossági viszonyai megítélésénél az eredmény a mostani quotán alul marad*: a t. osztrák bizottság ilyetén eljárása mellett a magyar bizottságnak talán joga volt azt várni, hogy az előbb említett két út közül a második fog választatni, azaz hogy nem a magyar bizottságtól fog most valami újabb javaslat kívántatni, hanem hogy a t. osztrák bizottság fog ilyennel előállani. Ez azonban nem történt. A t. bizottság visszatér — megengedjük, láthatóan megfogyott buzgalommal — első üzenetében foglalt azon indítványára, hogy a quota meghatározásánál a népesség száma vétessék alapul. A magyar bizottság már első üzenetében részletesen indokolta e javaslat visszautasítását, és épen azon példákból, melyekre a t. osztrák bizottság akkorában hivatkozott, t. i. Schweiz és Németország példájából kimutattatott az osztrák részről proponált alap hasznavehetetlensége. A t. osztrák bizottság második üzenete most azon elégtételt szolgáltatja a magyar bizottságnak, hogy a Schweicz-ra való hivatkozást teljesen elejti, Németországot illetőleg pedig most maga