Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

*. 270 1211. szám. erőmegfeszitésékre volt szükség, hogy a nem az ő hibája által történt mulasztások, habár csak részben és így is csak lassan, pótolhatók legyenek. Nem kételkedünk ugyan, hogy az ebbeli befektetések idővel, talán évtizedek múlva meg fogják hozni a várt gyümölcsöt és akkoron a teherviselési képességet is fokozandják, de a jelen nemzedék, mely az ebbeli áldozatokat mintegy előlegezi a jövőnek, ereje megfeszítésében megtette a lehetőt, a midőn belszükségleteinek ily kielégítése mellett mindenkor lelkiismeretesen megfelelt azon kötelezettségének is, melyet a közösügyi költségekhez való hozzájárulásra nézve magára vállalt. A mi a tisztelt osztrák bizottságnak fentemiitett számításait, tudniillik az összes bevételeknek és kiadásoknak a közösügyi járulékkal való összehasonlítását illeti, ez összehasonlítás értékének illusztrálásául álljon itt csak egyetlen egy példa a tisztelt osztrák bizottság saját számításaiból. E szerint Magyarország kiadásai 1868-tól 1877-ig 130 millióról 245 millióra, tehát 87°/o-kal emelkedtek. Itt mindenekelőtt megjegyzendő az, hogy — a mi nyilván elkerülte a tisztelt osztrák bizottság figyelmét — Magyarország 1868. évi állami költségvetése még netto-budget volt és csak azután történt •— még pedig nem egyszerre, hanem csak lassanként és fokozatosan — a bruttó-budgetre való átmenetel, a mi már magában véve is sok millióra menő különbséget tesz. De még akkor is, ha elfogadtatnék a tisztelt osztrák bizottság azon, a mint az imént ki lett mutatva, helytelen számítása, mely szerint Magyarország kiadásai 1868-tól 1877-ig 87°/o-kal emelkedtek volna, vájjon van-e komolyan gondolkozó ember, ki ennek alapján azt állithatná, hogy tehát ezen tiz év alatt, azaz oly időben, a midőn Magyarország még az alkotmányellenes törekvéseknek utórezgése alatt állott, a midőn modern értelemben vett közlekedés az országban alig létezett, a midőn egy rendszeres vasúthálózatnak csakis legelső szálait kezdte megalkotni, a midőn az ez által szükségesekké vált áldozatok alatt nyögött ezen tőkeszegény, az európai pénzpiaczokon akkorában még alig ismert és igy csak drága hitelre számitható állam, a midőn annak kereskedelme még alig kezdett kibontakozni azon primitiv állapotból, a melybe évtizedeken át mesterségesen sülyesztették volt, ipara pedig, talán az egy malomipart kivéve, egyáltalában nem volt: képzelhető-e, kérdjük, hogy ilyen tiz év alatt Magyarország vagyonossága és lakosságának teherviselési képessége 87°/o-kal fokozódott, tehát majdnem megkétszeresedett volna? És vájjon mi értékkel birhat oly számítás, a melynek kiindulási pontját az ilyen és ehhez hasonló kézzelfogható lehetetlenségek képezik? Hanem még akkor is, ha — feltéve, de meg nem engedve — valami gyakorlati értékkel bírhatna azon arány, a melyben a két állam mindegyikének közösügyi járuléka az illető állam összes bevételeihez és kiadásaihoz áll, még akkor is mellőzhetetlen előfeltételt képezne az, hogy a két állam zárszámadásai, a melyekből az összehasonlítás alapját képező bevételi és kiadási összegek vétetnek, egyformán lennének berendezve és a tételek teljes egyöntetűséggel elszámolva. Ez pedig egyáltalában nem áll. A magyar állam zárszámadásai ugyanis a bruttó-rendszernek megfelelően vannak berendezve, míg az osztrák zárszámadás legalább egyes, még pedig korántsem jelentéktelen tételekben ettől a rendszertől eltér. így például Ausztriában a magyar állam által elvállalt és tényleg fizetett államadóssági járulék, továbbá az osztrák államadóssági kötvénykamatok, az osztrák állami és magánsorsjegyek, valamint a köz- és alapítványi kötvények kamatai után fizetett adó nem számoltatnak el zárszámadásilag a bevételek közt, hanem egyszerűen levonatnak a kiadási szükségletből. Ez pedig netto-elszámolást képez, a mi az osztrák államháztartás végeredményére nézve nem tesz ugyan jelentékeny különbséget, de igenis megkívánná úgy a bevételi, mint a kiadási összegek megfelelő felemelését, mihelyt valaki ezen összegeket Magyarországnak a bruttó alapon számi-