Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.
Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai
1211. szám. 263 eredő jövedelmek s végül a zárt városokban szedetni szokott fogyasztási adók, melyek a birodalom két felét egyenlőtlenül terhelik, levonandók. Igaz, hogy ennek az elöbbeni magyar regnikoláris küldöttségek ellenszegültek. A kiszámítás alapja ennek folytán a két részen különböző volt s igy az eredmények is eltértek egymástól; sőt apodiktikus bizonyossággal lehet állítani, hogy az eddig divott számítási módszert megtartva, a hozzájárulási arányszám még akkor sem fogna lényeges változást szenvedni, ha a zárszámadások az összes bevételeknek még nagyobb mérvű emelkedéséről tanúskodnának. A tisztelt magyar országos küldöttség bevallja, hogy a szokásos számítási alapon korrektúrák tehetők, sőt teendők is, de ennek daczára 1896. évi április hó 15-én kelt nagybecsű üzenetében az adóvisszatéritésekre nézve 1878. óta beállott változásokat nem veszi figyelembe s ezen kivül most is, mint 1887-ben, tetemes összegeket hagy levonatlanul, melyek pedig semmiképen sem tekinthetők bevételek gyanánt. Tudvalevő, hogy az 1878. év második felében az adóvisszatéritések gyökeres változáson mentek keresztül. Mig a visszatérítések véglegesen a közös bevételekből fedeztettek, addig a teher a birodalom két fele között a quotakulcs szerint oszlott meg; 1878 óta azonban a restitucziók az egyes adókra nézve a termelési kulcs szerint számitandók. A két állam megterheltetése tehát jelenleg az illető adónál, a jövedéki visszaszolgáltatásokhoz hasonlóan, mint jövedelmi csökkenés tekintendő. Ebből magyarázhatók meg az 1878-ik évi visszatérítési kulcs szerint tett levonások, melyek a pálinka-adónál több mint 8 milliót, a czukoradónál pedig 172 milliót, összesen 180 millión felüli összeget tesznek. A tisztelt magyar regnikoláris küldöttség által a következő 10 évre kiszámított quota szerint a tiszta jövedelem után számítandó pálinka-, sör- és czukorfogyasztási adóvisszatérités, mely Ausztriában 116,843.722 forintot, Magyarországra nézve pedig 18,641.033 frtot tett, nem hozatott levonásbaSőt még a Galicziában és Bukovinában a pálinkaadó jövedelméből fizetett 6,516.667 forint propináczionális kárpótlás sem vonatott le. melyről pedig lehetetlen tagadni, hogy jövedelem-csökkenéssel jár. Igen messzire vezetne, ha még mélyebben bocsátkoznánk a részletek tömkelegébe, csupán néhány pontot kívánunk még fölemlíteni. A magyarországi egyenes adók eredményéből a tisztelt magyar országos küldöttség földtehermentesités czímen 187 milliót helyez azért levonásba, mert a Lajtán inneni költségvetésben ily természetű bevétel nem fordul elő. Ámde az egész összeg levonását bajos volna indokolni. Ha a földtehermentésitési pótlék czímen befolyó összes jövedelem a földtehermentésitési adósság kamatjára, törlesztésére és kezelési költségeire fordíttatnék, úgy igazolható volna a tisztelt magyar küldöttség azon eljárása, mely szerint az eddig divott számítási alapnál az egész összeg figyelmen kivül hagyatik. Ámde a bevételek 1886-tól 1894-ig 187.423 milliót tettek, mig a kiadások 106.481 millióval fedeztettek; tehát 80 miilónál több az állampénztárba folyt, úgy hogy ez nem tekinthető egyébnek, mint az állami adók fátyolozott emelkedésének, s mint ilyen azok eredményéhez számítandó, ha ugyan a két államterület teherviselési képességére helyes mértéket akarunk találni. Azon esetleges ellenvetést, hogy 1887-ben az akkori osztrák küldöttség részéről a földtehermentesités czímen befolyó jövedelmek levonása nem diffikultáltatott, s hogy így a fennt előadottak a régebbi eljárással ellentétben állanak, megdönti azon körülmény, hogy 1887-ben a magyar földtehermentésitési adó berendezése nem volt ily részletesen ismeretes, s különben is úgy látszik, hogy akkor még nem volt oly nagy
