Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.
Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai
260 121 í. szám. A tisztelt magyar regnikoláris küldöttség nagybecsű üzenetében a monarchia két államában befolyó összes nyers-bevételek összehasonlítását is helyteleníti, mert szerinte ez teljesen alkalmatlan arra, hogy a hozzájárulási arányszám kiszámításánál alapul vétessék. Ámde a két állami költségvetés különböző berendezéséből eredő eltérések és a különböző átfutó tételek nem szolgáltatnak döntő indokot arra, hogy e számítási módszer teljesen helytelennek nyilvánittassék. Már maga a tény, hogy, mint ez az osztrák küldöttség üzenetéből kiviláglik, a nettó-bevételek majdnem ugyanazon eredményre vezetnek, bizonyságul szolgál arra, hogy a bruttó-bevételeknek a számitásnál való alapulvevése nem lehet épen olyan indokolatlan. Döntőleg hatott különben az osztrák küldöttség elhatározására azon körülmény, hogy az elöbbeni tárgyalások alkalmával a hozzájárulási arány kiszámítására Magyarország részéről, ellentétben az osztrák küldötl seggel, mely a közvetett adóknál a nettó-bevételeket vette figyelembe, épen a bruttó-bevételek alapulvétele követeltetett. Az 1875 óta behozott új adók hosszú sorozatából pedig semmi esetre sem lehet azt következtetni, hogy a bruttóbevételeket most már teljesen figyelmen kívül kell hagynunk. A mint Magyarországon a bruttó-bevételek között, ott vannak az országnak egy milliárdjába került államvasutak bevételei, épen úgy találunk az osztrák költségvetésben is hasonló bevételeket és egy 700 milliót meghaladó áilamvasuti adósságra is, melynek kamatozása évenkint milliókat emészt föl s ezen felül még néhány milliót kell a közlekedési intézmények subventiój áldoznunk. »A teherviselési képesség megítéléséhez szükséges támpontok nyerése* czéljából a két államterület »vagyonosságára és jövedelmeire« nézve fölhozott adatok részletes bírálatába bocsátkozni, igen messzire vezet, annyival is inkább, minthogy a magyar részről előtérbe helyezett adatok úgy a felfogás elfogulatlansága, mint a levont következtetések helyessége tekintetében igen sok kívánni vatót hagynak. Nézetünk szerint a felállított számításokból levont következtetések helytelen voltának föltüntetésére a következő néhány megjegyzés is elegendő. A földbirtok jövedelméül a megadóztatás czéljából mesterséges becslés által kiszámított katasztrális tiszta jövedelem vétetik föl. Oly országokban, hol az adók nagy része jövedelmi adóból áll, a jövedelem megállapítására csak némileg is megbízható eredményre jutni, már magában véve is igen nehéz feladat. A földbirtokból eredő jövedelem kiszámítására a kataszteri tiszta jövedelem teljesen alkalmatlan. A valóságos tiszta jövedelem korántsem azonos á kataszteri tiszta jövedelemmel. Mert az, hogy Ausztriában a földbirtok jövedelme 164 millió, ép oly kevéssé felel meg a valóságnak, mint azon állítás, hogy a Magyaroszágra nézve kiszámított 153 milliónyi katasztrális tiszta jövedelem a valóságos jövedelemmel egyenlő. A járadéktulajdonra és az iparűzésre kivetett adók »jövedelem« kiszámítására hasonlóan nem nyújtanak megbízható támpontokat. A tisztelt magyar országos küldöttség egynehány »az államok vagyonossági és igy teherviselési képességénél latba eső« közgazdasági tényező önkényes fölsorolásával kívánja bizonyítani, hogy az általa kiszámított hozzájárulási arány indokolva van. A bányászati és kohászati termelés értékéből, az iparüző népesség számából és a betegsegélyző pénztárak tagjainak számarányából akar a tisztelt magyar regnikoláris küldöttség a vagyonosságra és a hozzájárulási arány mikénti kiszámítására következtetni ! Hogy Ausztria ipari tekintetben a magyar korona országaival szemben előnyben van, senki sem tagadja, de viszont meg Magyarországon a földmívelés áll magasabb fokon. Épen a tisztelt magyar küldöttség egyik tagja mutatta ki egy érdekes értekezésben, melyben a magyarországi föídmívelési viszonyokat ismerteti, hogy minő
