Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.
Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai
1211. szám. 26! hatalmas előmenetelt tett az ország 1872 óta. S mégis, mily ellenmondást idézne elő, ha az osztrák küldöttség az aratási területek vagy a földmívelési termékek öszszehasonlitásából, az állati produktumok kiviteli értékéből, vagy például a földbirtok becsértékéből kivánná a teherviselési képességet megítélni. Minden arra irányuló kísérlet, hogy a vagyonosságra egynehány összeszedett adatból lehessen következtetni, meddő fog maradni. Indokolatlan azon állítás is, hogy a monarchia két államának vagyonosságát egybevetve a nyert eredmény mindig azon quotán alul marad, melylyel a magyar korona országai a közös kiadások fedezéséhez jelenleg járulnak. Két államterület vagyonosságára, mint már említeni szerencsénk volt, csupán egy azonos becslési alapon nyugvó, czélszerűen beosztott vagyoni adó vethet kellő világosságot. A tisztelt magyar országos küldöttség üzenetében többek közt egy megjegyzés ellen is fordul, melyet az osztrák küldöttség állítólag az 1867-ki kiegyezésre tett volna, de tényleg nem tett. Az osztrák küldöttség ugyanis egy szóval sem mondta azt, hogy a hozzájárulási arány akkor azért állapíttatott meg 70, illetőleg 30 százalékban, mert Magyarország pénzügyi helyzete nem volt kedvező. Az osztrák üzenetben csakis az 1877. és 1887. évi egyezségekről van szó s az mondatik, hogy akkor, tekintettel az ország pénzügyi helyzetére, érthető volt, hogy Magyarország a quota minden fölemelésének ellene szegült. 1867-ben a megállapított quota a birodalom két fele pénzügyi helyzetének megfelelt. Az tehát teljességgel nem konczedálhatő, hogy Magyarország áldozatokat hozott volna. Most pedig, midőn a magyar korona országainak pénzügyi helyzete egy emberöltő lefolyása alatt kedvezővé vált, a közös költségek viseléséhez való nagyobb hozzájárulás iránt támasztott követelés teljes joggal igazoltnak mondható. Tagadhatatlan, hogy a közös ügyekre fordított költségek jelenleg tetemesen nagyobbak, mint voltak 30 évvel ezelőtt s hogy e szerint Magyarországra nagyobb összeg jut. De ugyanez áll Ausztriára nézve is. A magyar korona országainak járuléka 32*2 millióról 49*3 millióra, tehát 17'i millióval növekedett, de ugyanez idő alatt Ausztria járuléka is 75*4 millióról 107*7 millióra, tehát 32*3 millióval emelkedett, eltekintve attól, hogy Ausztria vámbevétel gyanánt az összállamnak 7 millióval többet szolgáltat be, mint a mennyit a quotakules (68*6°/o) szerint reá eső részesedés tenne. Ha a két állam járulékának nagyságára egy összehasonlítható mértékre akarunk szert tenni, úgy azon százalékos arányt kell tekintetbe vennünk, melyben a quotaösszegek a két állam bevételeihez és kiadásaihoz állanak. Ausztriának és Magyarországnak bevételeit és kiadásait 1868-tól kezdve egymáshoz viszonyítva a következő eredményre jutunk: Ma gyarország Ezer Növekedési forintokban százalék 130.876 — 28*7°/o 218.676 67 36°/o 376.779 72 41*6°/o 474.955 26 41*9°/o Bevétel. Ausztria Évszám Ezer Növekedési forintokban százalék 1868 .... 325.251 — 71*3°/0 1877 .... 388.130 19 64°/o 1887 . . . . 528.773 36 58M°/O 1893 .... 659.162 24-6 58-i°/o
