Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

1211. szám. 259 bizonyítják, hogy az ily irányban tett kísérletek soha sem vezettek eredményre. Ha a tisztelt magyar regnikoláris küldöttség az osztrák részről tett javaslatot elégtelennek találta, joggal el lehetett volna várni, hogy arra fog törekedni, hogy egy megfontolásra méltó ellenjavaslatot terjeszszen elő, ami legalább jelül szolgált volna arra, — bármilyen lett volna is az különben, — hogy a Lajtán túl sem zárkóznak el a nézet elől, hogy a hozzájárulási arány kiszámítására eddig alkalmazott módszer tarthatatlan. Az osztrák küldöttség behatóan foglalkozott a kérdéssel, s többféle módot gondosan megfontolt, mig végre a népesség számarányára elhatározta magát, a miben azon tény is vezette, hogy a kiadások túlnyomó része a hadsereg s a haditengerészet költségeire esik, mely szempontnak a matrikuláris járulékok megállapitása alkalmával Németországban is döntő szerep jutott. A tisztelt magyar regnikoláris küldöttség azt állítja ugyan, hogy Németországban a matrikuláris járulékok rendszere csak a papíron áll fenn és a gyakorlatban semmi jelentőséggel nem bir; ennek magyarázata azonban abban rejlik, hogy a német birodalom alapítása óta a vámbevételek tetemesen emelkedtek, s hogy uj adók hozattak be, melyek nemcsak a kiadások fedezésére rendszerint elegendők, hanem némely évben tetemes fölösleget is mutatnak fel, a mely azután az egyes államok között osztatik fel, még pedig a népesség száma szerint, a miből kiviláglik, hogy a matrikuláris járulékok alapját képező elv máig is érvényben van. A Bismarckra és Miquelre való hivatkozás pedig helytelen; a német kanczellár és a jelenlegi porosz pénzügyminiszter törekvése ugyanis mindenha arra volt irányozva, hogy a birodalom az egyes államoktól függetlenittessék, a mi csak az által volt elérhető, ha a matrikuláris járulékok helyett önálló adók létesíttettek. Oly nagy különbség, mint Németországban a nagy és kis államok között, nálunk nem is létezik. Brémához és Hamburghoz hasonlítható városaink sincsenek a monarchiában. Bármily alapos ellenvetéseket is lehet különben elvben a népesség számaránya szerinti hozzájárulás rendszere ellen fölhozni, annyi bizonyos, hogy az eléggé egyszerű és termé-. szetes, különösen egybevetve azon mesterséges rendszerrel, mely Ausztria-Magyarországban a hozzájárulási arány kiszámítására mindeddig használatban volt s a melyhez a tisztelt magyar regnikoláris küldöttség a következő tiz évre is ragaszkodik. Különösnek tűnik föl előttünk azon kísérlet, melylyel a tisztelt magyar országos küldöttség"a népesség számához képest felosztott járulék rendszerénekJtarthatatlanságát az egyes osztrák tartományok és magyar megyék által viselt adóteher különbözőségéből akarja kimutatni. Hiszen a járuléknak a népesség egyénei száma szerinti kiszámításával még koránt sincs az mondva, hogy az egy-egy lakosra eső összeg tényleg azon lakos által fizettetik vagy fizetendő. A csekélyebb adó, melyet egyes tartományok, mint Krajna, a tengerpart, Galiczia, Dalmáczia és Bukovina fizetnek, kompenzálódik a nagyobb szolgálmányok által, melyekkel a többi tartományok a hiányt pótolni tartoznak, épen úgy, mint Magyarországon a gazdagabb megyék, nagyobb adózási erejöknél fogva az állami szükséglet fedezését a fejlettség csekélyebb [fokán álló, vagy kevésbbé termékeny megyék helyett is átvállalni kénytelenek. Azon aggályok pedig, melyeket a tisztelt magyar országos \. küldöttség a hozzájárulási; képességnek a népesség számával való kapcsolatba hozása esetére kilátásba helyez, hogy t. i. a hozzájárulási képesség skáláját időről-időre közös egyetértéssel revízió alá ;kell majd venni, inkább élénk fantázia, mint józan megfontolás szüleményei. Mig az egyes államok jövedelmi és vagyonossági viszonyai ismeretlen faktorok, addig az államok adózási erejének összehasonlítására nincs más mértékünk, mint a népesség egyéneire eső adóteher. 33*