Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

1211. szám. - 249 adónemtől — azon arány is, melyben a Lajthán innen és a Lajthán túl az államadósságok 1886-tól 1894. végéig szaporodtak. Az ezen időközben kötött új adósságok Magyarországon teltek: 850,726.000 frtot, 32 millió évi kamatteherrel, míg Ausztriának ugyanezen időben államadósságait csak 795.665.000 frttal s évi kamatterhet 30 millióval kellett szaporítania. Az összes államadósság álladéka 1894. végével tett Magyarországon, (ha leszámítjuk a kiegyezés folytán átvállalt államadóssági járulékot és a földtehermentesitési adósságot, mint a melyek nem az alkotmányos időszakban keletkeztek) tőkében. ... 2.090,679.289 frt, évi kamatteher 86,581.691 frt. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok 1867 óta kötött adóssága ugyancsak 1894. végén 1.334,158.654 frt, éfi kamatteher . . \. . . . ."-'.' . . . . . . . . . 54,336.000 frt. A birodalmi tanács igen t. bizottsága továbbá a két állam háztartásában jelentkező összes állami bevételeket is a rányitja egymáshoz, ebben is keresvén támpontot az általa javasolt hozzájárulási arány indokolására. A magyar országos bizottság nézete szerint azonban az összes állami bevételeknek alapul vétele teljesen indokolatlan, mert ezen bruttó-bevételeknek összessége még az absolut adóképességet sem fejezi ki és még kevésbé lehet alkalmas a kölcsönös teherviselési képesség meghatározására. A bruttó bevételek összessége ugyanis a különböző és egymástól eltérő bevételek egész sorozatát tartalmazza így a két állami költségvetés különböző berendezéséből eredő eltérések, a különböző átfutó tételek, az eltérő természetű üzemek, az államvagyon és a Magyarországon egyoldalúan behozott új adók hosszú sora teljesen alkalmatlaná teszik a bruttobevételek alapulvételét. Az 1875 óta behozott új adók, melyeket az ország csak erejének legnagyobb megfeszítésével viselhetett el, főleg a pénzügyi egyensúly helyreállítása s a deficit megszüntetése czéljából váltak szükségesekké, holott ily kénytelenség Ausztriában nem forgott fenn ; lehet-e tehát ily alapon összehasonlitást tenni ? A bruttó bevételekben benne vannak az államvasutak bevételei, mely vasutakat Magyarország egy milliárd államadósság és az abból eredő óriási kamatteher árán szerzett meg, — képezhetik-e ily bevételek a vagyonosság és teherviselési képesség ismérveit ?! Mindezeknél fogva a magyar országos bizottság véleménye szerint, az eddiginél jobb számítási mód hiányában, ma is lényegben alapul elfogadható az egyenes és közvetett adókból eredő bruttóbevétel, azaz ugyanazon alap, a melyen 30 év óta a hozzájárulási arány kiszámitása történt, természetesen az időközben szükségesekké vált correcturákkal. A magyar bizottság koránt sem állítja azt, hogy ezen alap még ma is azon legalább aránylagos biztosságot nyújtja, miként 30 évvel ezelőtt. Az akkor rendelkezésre álló adatok az 1860—1865. években az egyenes és közvetett adókból befolyt bruttó-bevételekre vonatkoztak, tehát oly időszakot öleltek át, a mikor a monarchia mindkét államában teljesen egyforma pénzügyi intézmények léteztek ugyanazon adónemek és ugyanazon behajtási módozatok ; hogy pedig az akkori kor mány Magyarország erejét nem kímélte és annak teherviselési képességét a legvégső határig vette igénybe, talán nem szükséges bizonyítgatnunk. Igaz, hogy azóta a viszonyok sok tekintetben megváltoztak, hogy főként az egyenes adók terén, — mert a közvetett adók egy része most is azonos szabályok szerint kezeltetik, — oly változások állottak be, a melyek a részletes összehasonlitást tetemesen megnehezítik, de midőn az összes adó-bruttőbevételekből kihasittatnak azon adónemek eredményei, melyek a monarchiának csak egyik államában léteznek, a másikban nem, továbbá azon összegek, melyek valódi bevételnek nem tekinthetők, vagy csak átfutó tételt-képeznek, KÉPVH. ntOHAmr. 1892—97. XXX VH. KÖTET. 32