Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.
Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai
246 121 í. szám. mégis kimondandónak vél, hogy az homlokegyenest ellenkeznék az 1867-iki kiegyezési törvénynek úgy betűjével, mint szellemével, a mely nyilván az volt, hogy a hozzájárulási arány ne valamely merev formula Prokrustes-ágyába szoríttassák, hanem hogy időről-időre ujabb megfontolás alá vétessenek az e tárgy körül mérvadó tényezők és a r í azok körül időközben beállott változások. Jól érezte az akkori törvényhozás, hogy főleg egy fejlődő államban ezen változások a legélesebb emberi elme által sem láthatók előre. Nyilván ez okból mondja a törvény, hogy a hozzájárulási arány kérdése deputácmk utján oldassék meg bizonyos időközökben és bizonyosan nem szándék nélkül használja ismételten az »alkw.< szót, ezzel jelezvén azt, hogy ezen kérdés nem előre megállapított változhatatlan szabályok, hanem az adott körülmények érett megfontolása mellett kölcsönös igazság és méltányosság alapján oldandó meg. Ha a t. osztrák bizottság által óhajtott állandó szilárd kulcs lebegett volna a kiegyezés megalkotóinak szeme előtt, akkor a hozzájárulási arány egyszerű számtani feladatot képezne, a melynek megoldására külön országos bizottságok, kiküldetése egyáltalában nem volna szükséges, mert az a kormányok által is eszközölhető volna, — nem volna értelme annak, hogy ezen deputatiók részletes adatokkal támogatott javaslat kidolgozására utasíttatnak és főleg nem volna értelme annak, hogy azon esetre, ha a két parlament a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, a döntés Ő Felségére bizatik, mert ily szilárd kulcs létezése esetén a meg nem egyezés lehetősége nem is volna képzelhető. De ez nem zárja ki azt, hogy a két bizottság a nélkül, hogy utódjainak kezét megkötné, egymás közt megállapodhatnék esetről-esetre azon alapra nézve, a melyen ez idő szerint és az általa meghatározandó időtartamra a hozzájárulási arányra nézve egyezkedik és ha a birodalmi tanács igen t. bizottsága e tekintetben az eddiginél alkalmasabb alapot ajánlani képes, a magyar országos bizottság a legnagyobb készséggel fogná azt megfontolás tárgyává tenni; de legnagyobb sajnálatunkra kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy- nem tartjuk ilyeneknek azon módozatokat, a melyeket a birodalmi tanács igen t. bizottsága hozzánk intézett üzenetében megemlíteni szives volt. Legkevésbbé tarthatjuk ilyennek azon indítványt, a melyet a t. osztrák bizottság a hozzájárulási arány kiszámítására »a legegyszerűbbnek és legtermészetesebbnek* talál, t. i. hogy ezen arány a népesség számával hozassák kapcsolatba. A magyar országos bizottság ezen módozatot nemcsak. egyszerűnek és természetesnek nem találja, hanem azon véleményen van, hogy az egyik vagy másik állam vagyonossági állapota és teherviselési képessége a népesség számával egyáltalában semmi összeköttetésben nem áll, és így a hozzájárulási arány kérdése sem. Kisebb számú lakosság, a mely a vagyonosság magasabb fokán áll, a nagyobb terhet is sokkal könnyebben viseli el, mint a kisebb terhet oly lakosság, a mely jelentékeny számot, de csak szegényes vagyoni viszonyokat felmutatni képes. Azon két concret példa, a melyre a t. osztrák bizottság hivatkozik, a magyar országos bizottság igénytelen nézete szerint nem a szóban álló indítvány mellett, hanem ellene bizonyít. A német birodalomban a matricularis járulékok rendszere évek óta már csak a papíron áll fenn, a gyakorlatban azonban már semmi jelentőséggel nem bír. De még ha gyakorlatilag fenn is állana, a német birodalom viszonyait az osztrák-magyar monarchiáéival összehasonlítani nem lehet. Amott az egyes államok, ámbár souverainitások bizonyos mértékét megtartották, az egységes német birodalmat képezik, a birodalmi hatalom gyakorlása a birodalmi alkotmány értelmében a császárra ruháztatott, ott egy közös szövetségi tanács, közös birodalmi gyűlés van, a mely tényezők a birodalmi alkotmány határain belül az egész birodalom pénzügyei felett is rendelkeznek. Mindezekről az osztrákmagyar monarchiában nem lehet sző és igy az összehasonításnak már ezen politikai okokból sem lehetne helye.
