Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

242 1211. szám. teljesen ignorálja azon nagyfontosságú nyilatkozatot, a melyet elődje az 1887. évi április 20-án tartott együttes ülésben tett és a melyben világosan és határozottan ki lett mondva, hogy: »a birodalmi tanács bizottsága a magyar országgyűlés bizottsága részéről kifejezett azon kívánságot, miszerint az 1872: IV. törvényczikkben megálla­pított 2% praeeipuum mellőzésével a magyar korona összes országai részére egységes hozzájárulási arányszám áílapittassék meg, nemcsak közjogi szempontból jogosultnak elismeri, hanem ennek valósítására is kezet nyújtani kész, feltéve, hogy törvény alakjával biró biztosíték nyújtható arra nézve, miszerint a praeeipuum ilyetén megszüntetéséből nemcsak a legközelebbi tiz év alatt, hanem egyáltalában a jelenlegi állapothoz mérve anyagi hátrány nem fog háramolni a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­gokra*. Ily nyilatkozat után a magyar országos bizottság joggal remélhette, hogy a birodalmi tanács t. bizottsága e tárgyra nézve a fonalat fel fogja venni ott, a hol az 1887-ben elejtetett és minthogy a kérdésnek közjogi oldalára nézve régebben fen­forgott nézeteltérés megszűnt, a két bizottság most már karöltve fogja keresni azon módozatot, a mely lehetővé teszi annak a feltételnek teljesítését, a mely mellett annak idején az osztrák bizottság a magyar bizottság részéről a praeeipuum dolgában kifeje­zett kívánságnak valósítására is kezet nyújtani késznek nyilatkozott, hogy foglalkozni fognak nevezetesen azon kérdéssel, vájjon található-e és miben található azon bizto­síték, miszerint a praeeipuum megszüntetéséből a jelenlegi állapothoz mérve soha anyagi hátrány nem fog háramlani a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra. Mindazonáltal a magyar országos bizottság azon körülményből, hogy a birodalmi tanács bizottsága teljes hallgatással mellőzi az 1887-iki osztrák bizottságnak imént emiitett nyilatkozatát, nem azt akarja következtetni, hogy ezen bizottság ellen­tétbe akarná magát helyezni az elődje által elfoglalt állásponttal, hanem inkább oda magyarázza, hogy a t. osztrák bizottság a magyar bizottságtól várja a kezdeményezést az e kérdés körüli tárgyalások folytatására. Ennélfogva a magyar bizottság nem akarja ismételni mindazokat, a mik 20 évvel és 10 évvel ezelőtt elődjei által a praecipuumra vonatkozólag elmondattak. Nem akarja újból fejtegetni, hogy a katonai határőrvidék polgárosítása által a magyar szent korona birodalma nem szaporodott oly területtel, a mely azelőtt nem lett volna az övé, hanem ama polgárosítás következtében csak azon változás állott be, hogy oly terület, a mely soha nem szűnt meg Magyarországhoz tartozni, de a régi viszonyok következtében nem polgári, hanem katonai hatóságok igazgatása alatt állott, ismét polgári közigazgatás alá került, minek következtében e terület jövedelmei többé nem közvetlenül a hadi pénztárba folytak, hanem a magyar korona birodalmának jövedelmeihez csatoltattak. Annak fejtegetésére sem akar újból bőveb­ben kiterjeszkedni, hogy a határőrvidéki praeeipuum és a Magyarországot terhelő tulajdon­képeni quota. jogi természete közt semmi különbség nincs, hogy már 30 évvel ezelőtt, midőn az első kiegyezés megköttetett, azon esetre, ha a határőrvidék területe Magyarországhoz közigazgatásilag is visszacsatoítatnék, csakis »a hozzájárulási arány kiigazítása iránt újabb egyezkedés* vétetett kilátásba és hogy 1872-ben csak azért lett ezen praeei­puum elfogadva, mert a hozzájárulási arányra nézve 1867-ben 10 évre megkötött egyezmény akkor még további öt évre érvényes lévén, a két kormány nem vélte tanácsosnak ez időtartam lejárta előtt az egész hozzájárulási arányt újólagos vita tár­gyává tenni. De a midőn ama tízévi időtartam végét érte, 1877-ben, a magyar orszá­gos bizottság azonnal foglalkozott a praeeipuum kérdésével és ennek a magyarországi quotával való egyesítését kívánta. Még határozottabban tette azt 10 évvel ezelőtt és akkor legalább azon erkölcsi eredményt érte el, a mely a birodalmi tanács bizottsá­gának fent emiitett nyilatkozatában le van fektetve. A magyar országos bizottság

Next

/
Thumbnails
Contents