Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

242 1211. szám. teljesen ignorálja azon nagyfontosságú nyilatkozatot, a melyet elődje az 1887. évi április 20-án tartott együttes ülésben tett és a melyben világosan és határozottan ki lett mondva, hogy: »a birodalmi tanács bizottsága a magyar országgyűlés bizottsága részéről kifejezett azon kívánságot, miszerint az 1872: IV. törvényczikkben megállapított 2% praeeipuum mellőzésével a magyar korona összes országai részére egységes hozzájárulási arányszám áílapittassék meg, nemcsak közjogi szempontból jogosultnak elismeri, hanem ennek valósítására is kezet nyújtani kész, feltéve, hogy törvény alakjával biró biztosíték nyújtható arra nézve, miszerint a praeeipuum ilyetén megszüntetéséből nemcsak a legközelebbi tiz év alatt, hanem egyáltalában a jelenlegi állapothoz mérve anyagi hátrány nem fog háramolni a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra*. Ily nyilatkozat után a magyar országos bizottság joggal remélhette, hogy a birodalmi tanács t. bizottsága e tárgyra nézve a fonalat fel fogja venni ott, a hol az 1887-ben elejtetett és minthogy a kérdésnek közjogi oldalára nézve régebben fenforgott nézeteltérés megszűnt, a két bizottság most már karöltve fogja keresni azon módozatot, a mely lehetővé teszi annak a feltételnek teljesítését, a mely mellett annak idején az osztrák bizottság a magyar bizottság részéről a praeeipuum dolgában kifejezett kívánságnak valósítására is kezet nyújtani késznek nyilatkozott, hogy foglalkozni fognak nevezetesen azon kérdéssel, vájjon található-e és miben található azon biztosíték, miszerint a praeeipuum megszüntetéséből a jelenlegi állapothoz mérve soha anyagi hátrány nem fog háramlani a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra. Mindazonáltal a magyar országos bizottság azon körülményből, hogy a birodalmi tanács bizottsága teljes hallgatással mellőzi az 1887-iki osztrák bizottságnak imént emiitett nyilatkozatát, nem azt akarja következtetni, hogy ezen bizottság ellentétbe akarná magát helyezni az elődje által elfoglalt állásponttal, hanem inkább oda magyarázza, hogy a t. osztrák bizottság a magyar bizottságtól várja a kezdeményezést az e kérdés körüli tárgyalások folytatására. Ennélfogva a magyar bizottság nem akarja ismételni mindazokat, a mik 20 évvel és 10 évvel ezelőtt elődjei által a praecipuumra vonatkozólag elmondattak. Nem akarja újból fejtegetni, hogy a katonai határőrvidék polgárosítása által a magyar szent korona birodalma nem szaporodott oly területtel, a mely azelőtt nem lett volna az övé, hanem ama polgárosítás következtében csak azon változás állott be, hogy oly terület, a mely soha nem szűnt meg Magyarországhoz tartozni, de a régi viszonyok következtében nem polgári, hanem katonai hatóságok igazgatása alatt állott, ismét polgári közigazgatás alá került, minek következtében e terület jövedelmei többé nem közvetlenül a hadi pénztárba folytak, hanem a magyar korona birodalmának jövedelmeihez csatoltattak. Annak fejtegetésére sem akar újból bővebben kiterjeszkedni, hogy a határőrvidéki praeeipuum és a Magyarországot terhelő tulajdonképeni quota. jogi természete közt semmi különbség nincs, hogy már 30 évvel ezelőtt, midőn az első kiegyezés megköttetett, azon esetre, ha a határőrvidék területe Magyarországhoz közigazgatásilag is visszacsatoítatnék, csakis »a hozzájárulási arány kiigazítása iránt újabb egyezkedés* vétetett kilátásba és hogy 1872-ben csak azért lett ezen praeeipuum elfogadva, mert a hozzájárulási arányra nézve 1867-ben 10 évre megkötött egyezmény akkor még további öt évre érvényes lévén, a két kormány nem vélte tanácsosnak ez időtartam lejárta előtt az egész hozzájárulási arányt újólagos vita tárgyává tenni. De a midőn ama tízévi időtartam végét érte, 1877-ben, a magyar országos bizottság azonnal foglalkozott a praeeipuum kérdésével és ennek a magyarországi quotával való egyesítését kívánta. Még határozottabban tette azt 10 évvel ezelőtt és akkor legalább azon erkölcsi eredményt érte el, a mely a birodalmi tanács bizottságának fent emiitett nyilatkozatában le van fektetve. A magyar országos bizottság