Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

238 1211. azám. egyik vagy másik államra aránytalanul nagy áldozat hárulna, úgy, hogy a hadi és külügyi költségek fedezése után a többi fontos állami szükségre nélkülözhetetlen költség az adóképesség szerfölötti megfeszítése nélkül nem volna megszerezhető. Alig lehet elvitatni, hogy a kiadások előirányzata, valamint az ezek fedezésére rendelkezésre álló bevételek bizonyos tekintetben megbízható következtetést engednek a teherviselési Képességre, különösen akkor, midőn az államháztartás növekvő szükségletének kielégítésére hitelművelethez nem kell folyamodni és a zárszámadások évről-évre fölösleggel záródnak. Ily esetben a népesség száma szerint kivetett matrikuláris hozzájárulást megbízható alapnak lehet elfogadni. A fejenként kiszámított quota alkalmazása oly szövetkezeteknél, melyek nagy és kisebb államokból állanak, kifogás alá eshetik, a mint ez a német birodalomban már két évtized előtt meg is történt, de ezen számítási módszer ellenzői egyúttal más megoldásra vezető konkrét javaslatokat is tettek, új adónemeket igyekezvén kitalálni a közös háztartás szükségeinek fedezésére. Mind a mellett a birodalmi bevételekből az egyes államok javára történő kiszolgáltatásoknál, valamint a közös kiadásokhoz való hozzájárulás megállapításánál jelenleg is a népesség száma képezi a számítás alapját s a pénzügyi tudományok kiváló mesterei arra az eredményre jutnak, hogy a bevételek elégtelensége esetén nem marad más mód, mint fejszám szerint szedni be a hiányzó összeget. Ha már most a két fél jövedelmeinek és kiadásainak összehasonlítása végett egy pillantást vetünk a két állam háztartására, a következő eredményre jutunk: Ausztria összes bruttó kiadásai 1886-tól 1894-ig 4.865,687.017 frtot, vagyis átlagban évenként 540,631.891 frtot tettek ki, Magyarországéi pedig 3.508,482.434 forintot, illetőleg évenként átlagban 389,831.381 frtot, százalékokban kifejezve Ausztriára 58.1, Magyarországra: 41-9 százalék. Ausztria összes bruttó bevételei — az átfutó jellegű közös vámbevételek levonásával — Összesen 4.880,176.883 frtot, vagyis évi átlagban 542,241.876 frtot tettek, Magyarországéi ugyanazon idő alatt 3.667,714.469 frtot, átlag tehát 407,523.829 forintot. Az arány százalékokban kifejezve: Ausztria 57.1, Magyarország 42.9. Mint látható, az arányszám majdnem ugyanaz, mint melyet a népesség szerinti számítás eredményezett. Kiváló pénzügyi statisztikusok ugyan-e módszerrel élnek s a bruttó bevételek és bruttó kiadások összevetéséből indulnak ki, midőn egyes államok különböző kormányzati ágainak költségeit és megterheltetésük mértékét párhuzamba teszik. Nézetkülönbség csak a felett uralkodik, hogy a bruttó vagy a nettó bevételt kell-e alapul venni, a mennyiben oly államok, melyeknek regálékból van tetemes jövedelmük, nem hasonlíthatók össze olyanokkal, melyeknél ily bevételi forrás hiányzik. De ez utóbbi ellenvetés az osztrák-magyar monarchiára alig volna alkalmazható, mintbogy itt mind a két államnak ugyanazon forrásból folyó jövedelmei vannak. Megjegyzendő különben, hogy a nettó költségvetések alapján is majdnem ugyanazon eredmény áll elő. A tiszta jövedelmek kiszámítása — úgymint az egyenes és közvetett adók, valamint az államvagyonból eredt bevételek összevetése 1886-tól 1894-ig (a magyar korona országait illetőleg beleértve a határőrvidék bevételeit) — a következő arányszámokat mutatja: A birodalmi tanácsban képviselt országokra és tartományokra nézve 58.2°/o, a magyar korona országaira nézve 41.8°/o, s ha a katonai határőrvidék bevételeit nem veszszük számba: 58.7 és 41.3°/o. Az államéletnek nincs oly ága, melyben a szükségletet valamely elért vagy előre megállapított maximumhoz lehetne szabni. Azon mértékben, a mint a mívelődés előrehaladásával nagyobb és kiterjedtebb kulturfeladatok állanak elő s követelnek meg-