Képviselőházi irományok, 1892. XXXVI. kötet • 1159-1198. , CCLXXXII-CCLXXXVI. sz.

Irományszámok - 1892-1159. Törvényjavaslat, a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról

1159. szám. 37 Nehogy a hajólegénység ily esetekben a legnagyobb ínségbe juthasson, szükséges volt a hajóparancsnokot az élelmi készletek takarékos kezelésére feljogosítani. A tényállásnak és okainak a hajónaplóba leendő bejegyzése azért köttetik ki, hogy a hajóparancsnok e tekintetben önkényesen ne járjon el és eljárása ellenőrizhető legyen, a mennyiben a hajónaplóba történt bejegyzés alapján a hajóparancsnok eljárásának jogosultsága bármikor megvizsgálható. Ha a vizsgálat kiderítené, hogy a hajóparancsnok indokolatlanul vagy saját hibája következtében szorította meg az adagokat, vagy változtatta meg az ételek és italok minőségét, a hajólegénynek kárpótlásra van igénye. Az 59. §-ban az élelmi készlet fogyatékosságára vagy romlottságára vonatkozó határozatokon kívül a hajó biztonságának megállapítására vonatkozólag is történik intézkedés. E tekintetben közel fekvőnek látszik annak indokolt volta, hogy a tengeri kereskedelmi hajók — biztonságuk megállapítása végett — időről-időre hivatalosan megvizsgáltassanak. A gyakorlatban azonban ennek keresztülvitele nehézségekbe ütköznék és nagy felelősséget róna az állami hatóságokra, melyek eljárásukért minden nagyobb baleset alkalmával felelősekké tétethetnének. A hajók állapota állami ellenőrzésének kérdése majdnem minden tengerészettel biró államban tárgyaltatott, de az állami ellenőrzés úgy az érdekelt körök részéről, mint a kormányok részéről is, azonban mint a hajózás érdekeinek meg nem felelő, mellőzendőnek tartatolt. Úgy a hajóépítők, mint a hajótulajdonosok és biztosító intézetek teljesen megfelelőnek tartják az eddig követett eljárást, mely szerint az osztályozó intézetek (angol »Lloyd«, »Bureau Veritas«, osztrák-magyar »Veritas« stb.) szakértői őrzik ellen a hajók építését és állítanak ki az egyes hajók számára osztályozási bizonyítványokat. A hajók jókarbantartásáért első sorban a hajóparancsnok felelős. Ő köteles arról gondoskodni, hogy a hajón észlelt károk idejekorán kijavíttassanak. Hogy azonban a hajó legénységének biztonsága ne függjön egészen a hajóparancsnok önkényétől, a törvényjavaslat módot nyújt a legénységnek, hogy a hajó biztonságának hivatalos megvizsgálását kérhesse. Könnyelmű és indokolatlan panaszok elkerülése érdekében megállapíttatik azonban, hogy az ily irányú panaszok csak azon esetben vétetnek a teugerészhivatal által vizsgálat alá, ha a panaszt a hajólegénység többsége emeli. Ez által úgy, mint a valótlan tények előadásával panaszt emelőkre kiszabható büntetés (107. §.) által annak elérése czéloztatik, hogy a hajó tulajdonos alaptalan panaszok emelése által keresetének rendes folytatásában ne gátoltassék. Ha azonban a panasz indokoltnak találtatik, a tengerészhivatal köteles a baj orvoslásáról gondoskodni. A 60—64. §-ok a hajólegényeknek szolgálat közben való megbetegedése, megsebesülése vagy elhalálozása esetén követendő eljárást szabályozzák. A 60. §. mindenekelőtt megállapítja, hogy a hajólegéuynek a szolgálat megkezdése után való megbetegedése vagy megsebesülése esetén — a hajó terhére, ellátásra és gyógykezeltetésre van igénye és pedig nemcsak addig, mig a hajón van, hanem figyelemmel arra, hogy a beteg hajólegény a hajót hol és mily körülmények közt hagyja el, rövidebb-hosszabb ideig a hajóról történt távozása után is. Ezen időtartam úgy van megállapítva, hogy egyrészt a beteg hajólegény ne juthasson ínséges állapotba, másrészt a hajótulajdonos se legyen túlságosan megterhelve. A hajótulajdonos eme kötelezettségének tartama különben a nemzetközi tengeri szokásoknak és más államok hasonnemű törvényes intézkedéseinek figyelembevételével lett megállapítva. Különbség tételik az időtartam megállapításánál a közt, vájjon a beteg hajólegény a hajóval belföldi kikötőbe tér-e vissza, vagy külföldön kénytelen visszamaradni. Ez méltányos, mert külföldön a hajólegény rendesen kedvezőtlenebb helyzetben van, mint hazájában. Ez utóbbi körülményre való tekintettel vétetett fel azon határozat is, hogy a beteg hajólegény jogosítva van követelni, hogy a hajó anyakikötőjébe vagy azon kikötőbe ingyen visszaszállittassék, a hol