Képviselőházi irományok, 1892. XXXVI. kötet • 1159-1198. , CCLXXXII-CCLXXXVI. sz.

Irományszámok - 1892-1159. Törvényjavaslat, a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról

1159. szám. 31 javaslatban megnevezettek képeznek. Bizonyos változások a hadi tengerészeinél vagy a külföldi tengerészeinél természetszerűleg feltételezik azt, hogy kereskedelmi tengerészetünknél is a csekélyebb felelősségű vagy kevésbbé önálló hatáskörben töltött idő csak részben ismertessék el a magasabb minősítések elnyerése előtt kimutatandó szolgálati időbe. A körülményekhez képest azon időt is különböző mértékben kell megállapítani, mely vitorlás és gőzhajókon töltendő, mert különben előfordulhatna azon eset, hogy a vitorlahajózás hanyatlásával az előirt feltételeknek egyáltalában nem, vagy csak igen nehezen lehetne megfelelni. Mindezeket illetőleg hosszabb időtartamra állandó szabályokat nem lehet felállítani és igy nem is mutatkoznék czélszerűnek ezen feltételeket a törvényben szabályozni. A 16. §. első bekezdésének azon határozata, hogy tengerészeket magyar tengeri kereskedelmi hajón nem szabad magasabb minőségben alkalmazni, mint a milyent a törvényjavaslatban foglalt szabályok szerint kimutatnak, természetes következménye azon törekvésnek, hogy a magyar tengeri kereskedelmi hajókon csak kellő képzettséggel biró egyének legyenek alkalmazhatók. A második bekezdésben foglalt intézkedés a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 1879. évi XVI. t.-cz. 3, §-a azon határozatának folyománya, mely szerint nemzeti kereskedelmi hajónak parancsnoka csak magyar állampolgár lehet és hosszújáratú hajón a parancsnokon kivül még belfö'di hajóhadnagynak is kell lennie. Ha tehát külföldi állampolgár magyar hajón ily kapitányi és hadnagyi minőségben nem alkalmazható, nincs ok arra, hogy neki ily minősítés adassék. Minthogy az 5. §-ban felsorolt állások nagyobbrészt bizalmi állásoknak tekintendők, a törvényjavaslatban oly határozatok felvételéről is kellett gondoskodni, melyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy ezen állásokhoz csak megbízható egyének fognak jutni. Ezen határozatok a 17. §-ban foglaltatnak. A III. fejezet a hajólegénység szolgálati könyveiről, valamint a sorozásról szól. A 18—22. §§. a szolgálati könyvekre vonatkozó határozatokat tartalmazzák. A szolgálati könyvnek czélja, hogy a hajólegény személyi és szolgálati viszonyairól felvilágosítást nyújtson és utazási engedélyének igazolására szolgáljon. A hajólegény szolgálati könyve a hatóságokkal és a munkaadóval szemben hasonló jelentőséggel bír, mint a cselédkönyv. Ily szolgálati könyvek kereskedelmi tengerészetünknél már 1864. óta vannak haszna latban és a gyakorlatban igen czélszerűeknek mutatkoztak. Ezen szolgálati könyvek 1870-ben czélszerübben rendeztettek be, a mennyiben a szolgálati könyv a tengeri uti engedélylyel egyesittetett s igy jelenleg evvel egy okiratot képez. A jelen törvényjavaslatba a szolgálati könyvekre vonatkozólag csak az elvi jelentőségű határozatok vétettek fel, mig a változó jellegű részletes intézkedések a 22. §. értelmében, rendeleti utón fognak megállapittatni. A 18. §. értelmében cs»k oly magyar állampolgár léphet mint hajólegény szolgálatba, ki 12-ik életévét betöltötte, szolgálati könyvvel bir és ha kiskorú, a szolgálatba lépésre atyja vagy gyámja beleegyezését kimutathatja. A szolgálati könyvek kiállítására csak a révhivatalok, nem pedig a tengerészhivatalok általában jogosíttatnak fel. Ez arra való tekintettel történik, hogy a consuli hivataloknak a szolgálati könyv kiállítása előtt szükséges puhatolások és a tengerészeknek nehezen eszközölhető, de igen szükséges pontos nyilvántartása sok nehézséget okozna. Hogy azonban a tengerészek érdekei csorbát ne szenvedjenek, minden tengerészhivatal jogosítva lesz, azon esetben, ha a tengerész szolgálati könyvét az illetékes révhivataltól ideje korán meg nem kaphatná, bizonyos, rendeleti utón megállapítandó teltételek mellett ideiglenes tengeri uti engedélyt kiállítani, mely mindaddig érvényes, mig a rendes szolgálati könyv a tengerész kezeibe jut.