Képviselőházi irományok, 1892. XXXVI. kötet • 1159-1198. , CCLXXXII-CCLXXXVI. sz.

Irományszámok - 1892-1159. Törvényjavaslat, a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról

32 1159. szám. A szolgálatba szegődni kivánó számára a minimális életkor 12 évben állapíttatott meg, mert egyrészt ezen koron aluliak testileg még nincsenek annyira kifejlődve, hogy egészségüknek veszélyeztetése nélkül a tengeri szolgálatban alkalmazhatók volnának, másrészt, mert magasabb kor megállapítása, tekintettel tengerparti lakosaink sanyarú kereseti viszonyaira, ezeknek a hivatásszerű pályájukra való lépést ok nélkül megnehezitené. A kor különben az iskolakötelezettségre való tekintettel is lett megállapítva. A külföldiektől ily szolgálati könyvnek nálunk való megszerzése nem kivántatik meg, mert eltekintve attól, hogy a szolgálati könyv útlevélül is szolgál, ezek számára a nálunk kiállított szolgálati könyv értéktelen, mihelyt gondoskodva van arról, hogy a hajóparancsnok a szolgálati könyvvel el nem látott külföldi hajólegénynek az elbocsátásnál külön szolgálati bizonyítványt kiállítani köteles (1. 30. §.). A 19. §. szerint az atyai vagy gyámi beleegyezés, mely a 18. §-ban a kiskorúakra nézve megkívántatik, hacsak megszorítást nem tartalmaz, egyszer s mindenkorra adottnak tekintetik. Ezen határozat felvétele szükségesnek mutatkozott, mert a hajólegény gyakran jut oly helyzetbe, hogy ilyen ujabb engedélyt csak hosszabb idő múlva szerezhetne meg és igy esetleg pályáját nem folytathatná. Hogy ily engedélylyel bíró hajólegény a hajószolgálati szerződések megkötése, a belőlük származó jogok és kötelezettségek, és a reájuk vonatkozó bírósági és közigazgatási eljárás tekintetében nagykorúnak tekintessék, a hajófegyelem fentartása és bonyodalmak elkerülése érdekében szükséges. A 20. §. czélja a hajólegénynek szolgálati könyvével való visszaélést lehetőleg meggátolni. A 21. §. pedig azt czélozza, hogy a szolgálatba szegődésnél visszaélések elő ne forduljanak. A 23—35. §§. a sorozásra (be- és' ki-orozás) vonatkozó határozatokat tartalmazzák. A besorozásnak czélja hivatalosan megállapítani, hogy a hajólegények tényleg és minő feltételek alatt állottak valamely hajó szolgálatába, mig a kisorozás hivatalos megerősítése annak, hogy a hajólegények, miután szolgálati szerződésük feltételeinek megfeleltek vagy más okból a fennálló szabályoknak megfelelően az illető hajó szolgálatából rendes utón elbocsáttattak. A 23. §. értelmében a sorozást a törvény által előirt módon a hajóparancsnok tartozik teljesiteni és a sorozáshoz — elhárithatlan akadályok kivételével — a hajólegénynek személyesen kell megjelennie. A besorozás a 24. §. szerint a szolgálati szerződésnek valamely tenger észhivatal előtt való kihirdetésében áll. A besorozásra vonatkozó tárgyalás alapján a tengerészhivatal a személyzeti jegyzéket (25. §.) állítja ki, mely alkalommal arról is meggyőződik, hogy a hajó szolgálatába álló hajólegények érvényes szolgálati könyvekkel vannak-e ellátva? A személyzeti jegyzékbe bejegyzendő adatok a 25. §-ban vannak megállapítva. Legfontosabb intézkedés e tekintetben, hogy a személyzeti jegyzéknek a szolgálati szerződés mindkét fél által aláirt határozatait, az esetleges külön megegyezésekkel együtt tartalmaznia kell, s hogy ki kell tűnni belőle, hogy mi jár a hajólegénynek bér és naponkinti étel és ital gyanánt. Ezen intézkedések czélja későbbi felszólalásoknak és túlköveteléseknek elejét venni és azoknak biztos alapon való megítélését megkönnyíteni. A személyzeti jegyzéknek az 1879. évi XVI. t.-cz. 20. §-a értelmében a hajón kell lennie. A személyzeti jegyzék kiállítása után történő besorozás a 26. §. szerint folytatólag szintén bejegyzendő a személyzeti jegyzékbe. Hogy a sorozás megtörténte a hajólegény szolgálati könyvében is megállapítható legyen, a 27. §. elrendeli, hogy a besorozás, valamint a szolgálat megkezdésének ideje a