Képviselőházi irományok, 1892. XXXVI. kötet • 1159-1198. , CCLXXXII-CCLXXXVI. sz.

Irományszámok - 1892-1159. Törvényjavaslat, a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról

26 1159. szám. A törvényjavaslat 1887. évben az országgyűlés megnyitása alkalmával újból a képviselőház elé terjesztetett. A javaslat azonban a képviselőház ezen ülésszakában sem került bizottsági tárgyalás alá. Utóbb szükségesnek mutatkozott a törvényjavaslatnak az időközben megváltozott viszonyok figyelembevételével újból tárgyalása és a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló 1878. évi XX. t.-cz. VI. czikke, valamint az 1887. évi XXIV. t.-cz. 2. §-a értelmében az osztrák kormánynyal egyetértőleg újból megállapítása. A törvényjavaslat általában a tengerészeti igazgatásra vonatkozó határozatokat tartalmazza rendszeresen összeállítva s a jelenlegi hajózási viszonyok és igények számbavételével megállapítva. A törvényjavaslatban mindazonáltal több oly határozat is foglaltatik, melyek természetüknél fogva a tengeri magánjog keretébe tartoznának, mint például a szerződési viszonyokról szóló IV. fejezetben foglaltak. Ez elkerülhetlen volt, mert a tengeri magánjog már terjedelménél, de azon oknál fogva is csak^ hosszas tárgyalások után lesz codifikálható, miután az Ő Felsége többi királyságaival és országaival fennálló vám- és kereskedelmi szövetség VI. czikke értelmében mindkét állam tengerpartján és kereskedelmi tengerészeténél egyforma tengeri magánjog alkalmazandó, holott a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról szóló törvényjavaslatban foglalt közigazgatási intézkedések sürgősen szükségelt életbeléptetése feltétlenül megkívánja, hogy az érintett intézkedésekkel szoros összefüggésben álló magánjogi kérdések is rendeztessenek. Ezen felül czélszerüségi szempontokból is ajánlatosnak mutatkozott, hogy minden, a mi a tengerészeknek szolgálatba lépésére, szolgálati viszonyára és a közhatóságokhoz való viszonyára, tehát a magánjogi kérdésekre vonatkozik, egy törvény keretébe összefoglaltassék; mert a köztengerész, ki foglalkozásának természeténél fogva főképen magára van utalva, a törvénykezés terén csak nehezen igazodik el és a reá nézve legfontosabb tudnivalókat különböző törvényekből nehezen kereshetné ki. A hajóparancsnok jogai és kötelezettségei azonban, tekintettel arra, hogy neki a tengeri magánjogot is egész terjedelmében alaposan ismernie kell, a jelen törvényjavaslatban csak annyiban szabályoztatnak, a mennyiben állása a hajólegénységgel szemben mint munkaadó, illetve a szolgálati szerződést megkötő, foganatba vevő és megszüntető félé egyrészt, másrészt az államhatalomhoz ezen állásából folyó viszonya azt megkívánja. A törvényjavaslat alapjául a Németországban 1872. évi deczember hó 27-én törvénynyé vált tengerész-rendtartás vétetett, mely a hajószolgálatban álló legénység szolgálati viszonyait és a fegyelmi hatalomnak a hajón való gyakorlását igen czélszerűen és nagyjában a mi viszonyainknak is megfelelően szabályozza. Saját tengerészetünk fejlődése és különleges érdekeink figyelembevételével a német törvény egyes határozatai azonban a jelen törvényjavaslatban módosítva lettek felvéve. Czélszerűnek mutatkozott továbbá, hogy mindaz, a mi a tengerész helyzetét közelebbről érdekli, egy törvényben szabályoztassék; ehhez képest a tengerészek minősítésére vonatkozó határozatok, valamint az ínséges tengerészek hazaszállítására vonatkozó rendelkezések, melyek Németországban külön törvényekben foglaltatnak, ezen törvényjavaslatba szintén felvétettek. Jelen törvényjavaslat az osztrák kereskedelemügyi minister úrral egyetértőleg lévén megállapítva, ezzel elég van téve az 1878. évi XX. t.-czikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról szóló 1887. évi XXIV. t.-cz. 2. §-a által módosított VI. czikk azon határozatának, mely kiköti, hogy a tengerészek minősítési bizonyítványai mindkét állam területén egyenlő feltételekhez kötendők, továbbá, hogy a kikötőügyi közigazgatás a tengeri hajózás űzésére vonatkozólag mindkét állam területén a két fél kormányai által egyenlő szabályok szerint és általában lehetőleg összhangzatosan intéztessék.