Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

1110. szám. 1841. óta a büntető jog anyagi és alaki kérdései körül, ugy a tudományban, mint a törvényhatóságokban élénk mozgalom támadt. Hangosan követelték, hogy a jobbágyok viszonyai a bűnvádi perben nyerjenek rendezést és még általánosban szólaltak fel, — Szatmármegye kezdeményezésére, — az esküdtszék behozatala és ennek következményeként »a faggató per eltörlése és a vádper behozatala mellett«. Ismeretes, hogy az országos választmány elkészitette bűnvádi eljárás mellőzte az esküdtszékeket, s hogy a K. K. és R. R. ülésein 1843. és 1844-ben főleg az esküdtszék körül folyt a vita. A követek többsége, nyert utasításaik értelmében, az esküdtszék behozatala mellett és a beterjesztett országos választmányi javaslatnak ilyen értelemben való módosítása mellett nyilatkoztak. Az 1843-iki javaslatnak ily értelemben való átalakítása határozatba ment s az ennek megfelelően elkészült javaslat 1844-ben a K. K. és R. R. által el lett fogadva, de miután a főrendek az esküdtszékek elfogadására rábírhatók nem voltak: a javaslatból törvény nem vált. A következő 1847/48-iki országgyűlés egész alkotmányunkat gyökeresen átalakítván, ép e miatt nem jutott idő a büntető törvények megszerkesztésére, — a szabadságharcz leveretése után pedig alkotmányunk eltöröltetvén, jogi életünknek nemzeti alapon való fejlődése is megszűnt. Az absolut kormány 1853-ban az osztrák bűnvádi eljárást hozta be, mely teljes negatiója volt azon eszméknek, melyekhez törvényhozásunk a bűnvádi eljárás terén mindig ragaszkodott, s melyek az 1843. és 1844-iki javaslatokban praegnáns kifejezésre jutottak. Az országbírói értekezlet helyreállította ugyan a régi magyar büntető jogot a Királyhágón inneni részekben, kiterjesztvén a nemesi jogokat az ország minden lakosára. De a megszokás »vis inertide«-je erősebbnek bizonyult

1 az elvi határozatoknál. Az absolut hátalom által reánk oktrojált törvény tovább élt, mert Írásbeli vádper alakjában folytak le ugyan a bűnperek 1860 után, de az elő- és a tulajdonképeni vizsgálat az osztrák törvény mintájára vezettetett, a nemesség előjogai pedig, melyek a nem nemesekre is kiterjesztettek és melyek a tettenkapás és egyes súlyos főbenjáró bűncselekmények kivételével a vizsgálati fogságot kizárták volna, — feledésbe mentek. Az 1869-ben proklamált birói elmozdithatlanság és függetlenség és az 1872-ben életbe lépett birói és ügyészi szervezet átalakitólág kellett, hogy hasson a bűnvádi eljárásra is. Egyidejűleg e törvények életbeléptetésével az igazságügyministerium javaslatot dolgoztatott ki a bűnvádi eljárás főbb elveiről, hogy ideiglenesen zsinórmértékül szolgáljon a végleges eljárás elkészítéséig. A képviselőház ezen javaslat tárgyalására bizottságot küldött ki, mely ezt tárgyalta ugyan, de időhiánya miatt ez a javaslat is az 1790., 1827. és 1844 iki javaslatok sorsában osztozkodott. Javaslat maradt ez is. Ámde bűnvádi eljárás nélkül is a büntető per az életbe lépett ügyészségben többé el nem hagyható irányozót és hatalmas mozgató erőt nyert. Meg volt adva ezzel a vádper külső alakja, megadva végtárgyalásban a közvetlenség, a szóbeliség iránya, melynek kifejlesztése végett és a tetszés szerinti letartóztatások, a vizsgálati fogság jogtalan alkalmazása ellen az ügyészség a meggyőződés hevével lépett sorompóba. Az ügyészségi intézménynek köszönhető, hogy bűnvádi törvény hiányában a yádrendszer számos elve átment a nemzet köztudatába és a birói gyakorlatba. A nemzet kiváló hálájára tette magát érdemessé az ország legfőbb ítélőszéke, a Curia is, mely kivált a büntetőtörvények életbe lépte óta a legtisztultabb büntető eljárási elvek hirdetője, úttörője és alkalmazója lett. így ment át a birói gyakorlatba, de a magyar nemzet vérébe is az a meggyőződés, hogy a polgárok élete, szabadsága és becsülete csak egy a szóbeliségen és közvetlenségen felépült vádperben találhat kellő biztosítékot. A közvélemény mind hatalmasabban követeitea bűnvádi eljárás codificatióját és az igazságügyi ministerium megbízásából 1882-ben látott napvilágot a bűnvádi eljárás első előadói