Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.
Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában
1110. szám. 3 tervezete, melynek szerzője ugyanazon férfi volt, a ki a büntetőtörvénykönyv javaslatát készítette. Ezen javaslat, melyet a vádeljárás szelleme teljesen áthatott, nemzetiségi viszonyaink között az esküdtszéki intézményt meghonosithatónak nem vélte. Abból a szempontból indulva ki, hogy nincs közvetlenség, ha a vádló és a vádlott nem értik meg mindazt, a mi az eljárás tárgyát képező ügyre vonatkozólag a tárgyalás alkalmával felhozatott, mellőzte az esküdtszéki intézményt, és a laikus elemnek a bíráskodásból való kizárásával kísérelte meg a büntető eljárás co 5 nstruálását. Az esküdtszékben fekvő biztosítékokat az előkészítő és a vád alá hejyezési stádiumban adott fontos garantiákkal akarta pótolni, kiterjesztvén a vádeljárás elveit, valamint az ügyféluyilvánosságot és a. közvetlenséget a vizsgálatra, meghonosítván a szóbeliséget a felebbviteli fórumon. A javaslat kötelezővé tette az elővizsgálatot a bűntettekre és a törvényszék hatáskörébe tartozó vétségek legtöbb eseteire. A vád alá helyezési eljárás kötelező volt, az eljárás széles keretben folyt le, teljesen szóbelileg és contradictoriusan, de a nyilvánosság kizárásával. A vádhatározat ellen jogorvoslatnak adott helyet a táblákhoz, hol az eljárás szóbelileg folyt volna le. Ezen előadói tervezet élénk tudományos eszmecserére adott alkalmat. Egyrészről az esküdtszék hívei támadták, — másrészről prakticus kivihetősége ellen történtek felszólalások. Kifogást emeltek az elővizsgálati határozatok ellen; a kötelező vád alá helyezési eljárás ellen indíttatott harcz; a jogorvoslati rendszert mondották bonyolultnak stb. Az igazságügyi kormány a tervezetet szaktanácskozás alá vette, melynek határozatai alapján a tervezet átdolgozása lett elhatározva. Az újonnan átdolgozott tervezet 1886-ban lett közrebocsátva. Ámde ez ujabb tervezetet sem terjesztette a kormány a törvényhozás elé. A harmadízben kidolgozott bűnvádi eljárási javaslatot Fabinyi Theofil, akkori igazságügyi minister, 1888-ban tette le a képviselőház asztalára. Ezen kormányjavaslat, mely ugyancsak a vádeljárás elvein épült fel, ennek gyakorlati alkalmazásánál nagy részben ragaszkodott a tervezet felett tartott szaktanácskozmány megállapodásához. Az elővizsgálat kötelező voltát a legsúlyosabb bűncselekményekre szorította és elfogadta a fakultatív vád alá helyezési rendszert, u gy. hogy vád alá helyezési eljárásnak csak a vád ellen beadott kifogások esetében volt helye. A birói szervezet köréből az esküdtszéket ez is mellőzte, még pedig nem csak nemzetiségi okokból, hanem igazságügyi indokok miatt is, ezenfelül az előkészítő eljárásban a vádrendszer elvét korlátoltabb mértékben alkalmazta, mint az 1882. és 1886-iki tervezetek. Elfogadta az egyfokú felebbviteli rendszert a törvényszékek és járásbíróságok határozatai ellen, ugy a tény, mint a jogkérdésbeu, és meghonosította a közvédőt a kir. tábla előtt. Az 1888-iki javaslat sem jutott a tárgyalás stádiumáig, mert Szilágyi Dezső igazságügyminister azt, különös tekintettel a javaslatnak az esküdtszéki intézménynyel szemben elfoglalt álláspontjára, ujabb átdolgozás czéljából visszavonta és már az 1890. évben elkészítette az esküdtbiróságók előtti eljárás szabályozásáról szóló uj tervezetet, mely szakférfiakból alakított tanácskozmány során megvitatva lön. Ennekutánna az egész javaslatra nézve több elméleti és gyakorlati szakférfiú véleménye kívántatott be, melyeknek felhasználásával a javaslat szövege teljesen át lett dolgozva és négy uj fejezettel kiegészítve. Ezen előmunkálatok alapján készült el a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat, melyet az 1895. évi május hó 4-én az igazságügyminiszter a képviselőház elé terjesztett, mely azt előzetes tárgyalás végett e bizottsághoz utasította. U
