Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

58 111Ö. szám. A 450. §hoz (m.j. 450, §.) A második pont ekként módosítandó: »2. ha oly bűntett látszik fenforogni, melyre a törvény legkisebb büntetésül öt évi vagy ennél hosszabb tartamú fegyházat rendel és az elitéltet mégis oly bűntettben mondták ki bűnösnek, melyre a büntetőtörvény öt évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetést szab.« Utolsó pont gyanánt pedig a bizottság a következő rendelkezést vette fel: •»3. ha bűntett látszik fenforogni s az elitélt csak vétségben vagy kihágásban volt bűnösnek kimondva.*. A ministeri javaslat rendelkezéséhez képest az olyan ügynek az elitélt terhére való újrafelvételét, melyben a vádlott a tényleg fenforgo bűntett helyett vétségben vagy kihágásban volt bűnösnek kimondva, csak abban az esetben lehetne elrendelni, ha a fenforgo bűntettre a törvény legkisebb büntetésül öt évi vagy ennél hosszabb tartamú fegyházat rendel. Ez a rendelkezés azonban nem felelne meg az osztó igazságnak s a közbiztonság igényeit sem elégitené ki. A bizottság nézete szerint, helyesebb és igazságosabb az újrafelvételi megengedni, valahányszor oly bűncselekmény tényálladéka forog fenn, melyet a törvény bűntettnek nyilvánit, az elitélt pedig ennek ellenére csak vétség vagy kihágás miatt volt büntetve. Ehhez képest a bizottság a szakaszt a 3-ik ponttal megtoldotta s a 2-ik pontot megfelelően módosította. A 452. §-hoz (m. j. 452. §.) A szakasz első bekezdéséhez a bizottság a következő pótlást fogadta el: »Az ujrafelvétel kérdésében rendszerint az a bíróság határoz, mely az ügyet első fokban intézte el; esküdtbíróság által elintézett ügyben pedig, a

z a törvényszék, mély az esküdtékkel együtt az alapperben eljárt. Ennél nyújtandó be vagy mondandó jegyzőkönyvbe az ujrafelvétel elrendelése iránt tett indítvány, melyben a kérelem alapjául vett okot és bizonyítékot tüzetesen meg kell j elölni.« Mert a bizottság minden kétséget kizáró világos rendelkezést tart szükségesnek arra nézve, hogy mely bíróság határozzon az ujrafelvétel kérdésében oly ügyekben, melyeket első fokban esküdtbíróság intézett el. A 457. §-hoz (m. j. 457. §.) A bizottság az első bekezdést a következő rendelkezéssel toldotta meg: »Az ujrafelvételnek helyt adó végzésben rendszerint uj főtárgyalást is kell elrendelni; esMdibiróság elé azonban csak akkor, ha az ujrafelvételnél oly kérdés döntendö el, mélynél a 355—360. §-ok értelmében esküdteknek kell határozatot hozniok.« Mert az oly ügyben is, melyben első fokban esküdtbíróság ítélt, fölösleges volna az uj főtárgyalást esküdtbíróság elé tűzni abban az esetben, ha az ujrafelvétel nem a bűnösség kérdésében, vagy a büntető törvénynek nem oly rendelkezésére tekintettel van elrendelve, mely a büntethetőséget megszünteti, vagy súlyosabb illetőleg enyhébb büntetési nemnek vagy büntetési tételnek alkalmazását vonja maga után; mivel ily esetben az esküdtek közreműködésére szükség nincs, a főtárgyalás következéskép ama törvényszék előtt tartandó meg, mely a 452. §. imént módosított első bekezdésében megjelölve van. A 462. §-hoz (m. j. 462. §.) Az utolsóelőtti bekezdést a bizottság akként tartja módositandónak: >Az uj ítélet ellen a 383., illetőleg 430. §-ókban megnevezettek ugganazokkal a perorvostatokkal élhetnék, melyeknek más ítéletek ellen helyök van.«