Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

1110. szám. 35 alatt meg nem jelent és elmaradását elfogadható módon ki nem mentette vagy ha [. . . .] megszökött^ A bekezdésben foglalva volt többi esetekben a biztosítékul szolgáló érték elvesztését illetőleg a jelzálogilag biztosított összeg behajthatóságának kimondását a bizottság túlszigorúnak találván, ez eseteket törölte. A §. végén a polgári bíróság ítélete helyett, tekintettel az 1881. évi LX. t.-cz. 1. §-ára, teendő: »a végrehajtható közokirat.* A 168. (m. j. 168. §.) elején a bizottság a következő beszúrást tette: »Az elvesztettnek nyűvánitottbizt08Íték«8t~b. a második bekezdést pedig a következő szövegben állapította meg: »E tárgyban a vádtanács határoz. Nem indokolt vagy túlzott követelés esetében a sértett a polgári bírósághoz utasítandó. Az államkincstár csak biztosíték fejében befolyt összeg erejéig felelős. A 169. (m. j. 169. §.) első és harmadik bekezdése helyett a bizottság a következő szöveget találja helyesebbnek illetőleg szabatosabbnak: »Azokat a tárgyakat, melyek a büntető tőrvények szerint elkobzandók vagy a bűnvádi eljárásban bizonyításra félhasználhatók, le kell foglalni és birói őrizet alá venni, vagy megőrzésüket másképen biztositani.« »Azok a közszolgálati iratok és egyéb tárgyak, melyek közszolgálati titkot képeznek, vagy melyek nélkül a közszolgálat el nem látható, a mennyiben a bűnvádi eljárásban bizonyításra felhasználhatók, jegyzőkönybe veendők és az illető polgári vagy katonai hatóság őrizetében hagyandók.« A §. második bekezdését a bizottság változatlanul elfogadta. A 170. (m. j. 170. §) elején »körülirt« helyett a bizottság a y>megjelölt« szót vette fel. A levéltitok jogának a 171. (m. j. 171. §.) második bekezdésében foglalt korlátozását a bizottság messzemenőnek tartván, erre nézve a következő megszorításokat hozza javaslatba: »A fennebb emiitett körülményék fenforgása esetében a felsorolt hivataloknál és intézeteknél lefoglalhatok azok a levelek, táviratok és egyéb küldemények is, melyekre nézve nyomatékos adatok mutatnak arra, hogy azok a terhelthez vannak intézve vagy tőle származnak, vagy hogy valódi rendeltetésűk leplezése, illetőleg a lefoglalás meghiúsítása végett, hamisan vannak czímezve.< A bizottság ugyanis nem találta megengedhetőnek, hogy nem a terhelttől származó, nem hozzá intézett levelek s egyéb küldemények általános gyanuokok alapján a posta- és távíróhivataloknál lefoglalhatok legyenek. A lefoglalást nem a a terhelttől eredő s hozzá egyenesen nem czímzett leveleknél, táviratoknál s egyéb küldeményeknél, a bizottság arra az esetre akarta korlátozni, midőn nyomatékos adatok forognak fenn, hogy a levelek, táviratok és egyéb küldemények a terheltnek szánvák, vagy tőle erednek, valódi rendeltetésük azonban leplezve van. Ha a leplezés, hamis czímezés nyomatékos adatokból következtethető, a levél és távirat ugyanazon szempont alá esnek, mint ha a terhelttől származnának, lefoglalásuk tehát a törvényes feltételek fenforgása esetében megengedhető. A172. §. (m. j. 172. §.) első bekezdéséből — a védelem érdekében — a következő szavakat : »és védője továbbá a terhelt«, valamint: »a védőnél és« a bizottság törölte ; s a védőre nézve, a hozzá intézett vagy tőle származó levelek és egyéb küldemények lefoglalhatásának megfelelő korlátozása czéljából, a következő uj bekezdést ajánlja elfogadásra : •»A terhelt és védője^ közt váltott levelek és egyéb írásbeli közlemények a védőnél, — ha ez utóbbi már nem is jár d a terhelt érdekében, — beleegyezése nélkül csak az esetben foglalhatók le, illetőleg vizsgálhatók át, ha a védő dlen részesség, orgazdaság vagy bűnpártolás miatt vizsgálat vem elrendelve.« 5*