Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.
Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában
12 1110. szám. a legszélesebb keretben megengedi, tekintve továbbá, hogy a hivatalból való védelem, eseteit a javaslat oly széles körre terjeszti ki, mint egyetlen egy tételes külföldi perjog sem: ezeknél fogva a bizottság jogosan táplálhatta azt a reményt, hogy a mennyiben a törvény helyesen fog alkalmaztatni, még a csekélyebb intelligentiával biró vagy vagyontalan terheltek sem lesznek elzárva attól, hogy felhasználhassák a vádirat ellen tág körben beadható kifogások által a szükséges védelmi garantiákat a közvádlónak esetleges tévedéseivel vagy tálkapásaival szemben; mig a magánvádlónak vádiratát a javaslat úgyis mindig a bíróságnak hivatalból való felülvizsgálata alá helyezi. (279. §.) Habár azonban a bizottság a javaslatnak XV. fejezetében keresztül vitt rendszert elvileg elfogadásra ajánlja, mindamellett azon egy lényeges módosítást tett. A ministeri javaslat ugyanis azokban az esetekben, melyekben a vádat a kir. ügyészség képviseli, minden korlátozás és correctivum nélkül teljesen a faculativ vád alá helyezési rendszert vitte keresztül. Ennek természetes következménye volt a javaslat 258. §-ának első' bekezdésébe felvett az a szabály, melynél fogva: »ha a terhelt a kifogást a 256. §-ban eló'irt határidőben meg nem tette vagy arról kifejezetten lemondott, akkor az ügy iratai az illetékes törvényszékhez vagy esküdtbirósághoz teendők át, mely. a főtárgyalás napjának kitűzése tárgyában haladék nélkül intézkedik«. A javaslat rendszere tehát feltétlenül kizárta azt, hogy a törvényszék vagy az esküdtbíróság a vádiratot bármely irányban is hivatalból vizsgálat tárgyává tehesse. Ebből folyólag a javaslatnak eredeti szerkezete értelmében a gyakorlatban felmerülhetett volna az a szembetűnő visszásság, hogy az eljáró elsőfokú biróság kénytelen lett volna a főtárgyalásra határnapot kitűzni akkor is, ha a vádiratban vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény vagy ia bűncselekmény ugyan, de már korábbi jogerős ítélettel el volt bírálva, vagy ha a bűnvádi eljárás megindítását vagy a beszámíthatóságot kizáró ok forog fenn, vagy ha az eljárás folytatásához szükséges perjogi előfeltételek valamelyike hiányzik (min. jav. 264. § 1—5. pont) és ez esetek egyikében vagy másikában a terhelt akár értelmiségének fogyatékos volta, akár kellő képviselet hiánya vagy bármely más ok miatt elmulasztotta a kifogás tételét. Ily feltűnő visszásságokra vezető rendszerhez a bizottság nem járulhatott s ez okból mind a terheltnek, mind az eljárás oeconomiájának érdekében megfelelő correctivumot keresett a faculativ vád alá helyezés rendszeréből származható igazságtalanságok ellen s ama veszélylyel szemben, hogy egyes bűnügyek kellő alap nélkül kerüljenek főtárgyalásra s ennek folytán a kir. törvényszékeknek felesleges munka okoztassék, különösen pedig az esküdtbiróságok nagy apparátusa kellő alap nélkül legyen mozgásba hozva. Ennek megelőzése czéljából a bizottság módot kívánt nyújtani arra, hogy ha a védelem érdekei különböző okokból el lesznek hanyagolva, akkor a törvényszék, illetőleg az esküdtbíróság az ügyet kifogás megtételének elmulasztása esetében legalább bizonyos irányokban hivatalból megvizsgálhassa, s azokban a teljesen világos esetekben, melyekben a főtárgyalás egész bizton eredménytelen volna, mind a védelem, mind a főtárgyalás helyes megtartása^szempontjából megtehesse a szükséges intézkedéseket. Mindezek alapján és tekintettel ana is, hogy a min. jav. 256. §-a szerint a vádirat benyújtása esetében az előzetes letartóztatás illetőleg a vizsgálati fogság kérdésében kizárólag a vizsgálóbíró, illetőleg a vádtanács elnöke határozott, holott a collegiális fölülvizsgálatban fekvő biztosíték ez irányban is szükségesnek mutatkozik: a bizottság részben a min. jav. 258. §-a első bekezdésének átvételével egy új (268.) §-t ajánl elfogadásra. Ennek szövege a jelentés különös részében van előterjesztve.
