Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

* 1110. szám, 13 « V. Eljárási vezérelvek. A bizottság a javaslatot a bűnvádi eljárás vezérelveinek keresztülvitele szempontjából vizsgálva, ahhoz ez irányban némi módosításokkal, teljesen hozzájárult. A bizottság tagjainak egyértelmű nézetéhez képest jogfejlődésünknek jelenlegi fokán csak az a törvényhozási munkálat állhatja ki mind a gyakorlat tfízpróbáját, mind a tudományos bírálatot, mely a vádrendszerre van fektetve, nevezetesen: a mennyiben az anyagi igazságnak minden más felett döntő szempontja megengedi, keresztül viszi a vádelvet, a mely továbbá megfelelően érvényesiti a szóbeliséget és a közvetlenséget a felső bíróságok előtt is, a mely helyt ad a nyivánosság ellenőrző hatásának, a bizonyítékok szabad mérlegelésének megengedésével, feloldja a bíróság meggyőződését a legális bizonyítási rendszer békóiból és — nyomatékosságban nem utolsó gyanánt legyen említve, — a terheltet nem tekinti az eljárás tárgyául, hanem az ügyfél jogaival ruházván fel, megfelelő tért enged a védelem szabadságának. Mindezek alapján a most felsorolt vezérelveknek a javaslatban foglalt megfelelő keresztülvitelét a bizottság egyértelmüleg helyeselte. Készséggel ismerte fel a bizottság azt is, hogy a javaslat az egyéni szabadság és a védelem szabadsága tekintetében jelenlegi gyakorlatunkhoz képest, több irányban haladást létesítene. Jelentékeny haladás például az, hogy míg hatályban levő perjogunk szerint a védő csak súlyos büntettek eseteiben és csak a fötárgyalásra rendeltetik ki hivatalból, — addig a javaslat értelmében a bíróság, ha az ügy körülményeinél fogva czélszerünek találja, az első bírósági eljárás alatt bármikor, tehát már az előkészítő eljárás szakában is, ezen felül a kir. tábla előtti fötárgyalásra külön rendelhet hivatalból védőt; továbbá hogy bármely bűntett esetében, a terhelt vagy törvényes képviselője kívánatára, kötélezöleg vasi előírva a fötárgyalásra védő kirendelése, végül hogy a kir. Ítélőtábla előtt tartott főtárgyalásokon kivétel nélkül, mindig gondoskodva van a védelemről, közvédő vagy külön, védő eljárása által. Jelenlegi perjogunkoz képest haladás az is, hogy az előzetes letartóztatás, a vizsgálati fogság, a házkutatás, a személymotozás és a lefoglalás esetei nemcsak tüzetesen és szabatosan megvannak határozva, de elrendelésük feltételei szorosabbra is vannak vonva, mint jelenlegi bírósági gyakorlatunkban vagy a recipiált többi jogforrás szerint. Ennek elismerése daczára azonban a bizottság a terhelt és a védelem szabadsága érdekében a javaslatban foglaltaknál messzebb menő rendelkezéseket tartott felveendőknek, ennélfogva ez irányban a javaslaton lényeges módosításokat tett. Ebből az okból vett fel uj rendelkezést (52. §. utolsó bekezdés, 62. §. 4. bekezdés, 63. §. 3. bek., 98. §. 3. bek.) aziránt, hogy a kir. ügyészség és a rendőri hatóság intézkedései ellen a terhelt az ügyben illetékes elsőfokú bíróságnál tehessen előterjesztést; továbbá a védő és a letartóztatott terhelt közti érintkezést, valamint a bűnügyi iratoknak és csatolmányaiknak megtekintését az eljárásnak a javaslatban meghatározottnál korábbi időpontjától engedte meg. (62., 63. §§.) az előzetes letartóztatásnak esetei közül a bizottság három esetet lényegesen megszorított, egyet pedig törölt (141. §. 1., 4., 5. pontok és utolsó bekezdés.); a tettenkapás eseteinek körét, a 142. §. 3. pontjának törlése által gyökeresen korátozta; a 145. §. ötödik bekezdésének törlésével kizárta azt, hogy a terhelt a rendőri hatóságnál három napon túl előzetes letartóztatásban maradhasson, a mi jelenleg nemcsak gyakori eset, hanem több oldalról felmerült panaszok szerint visszaélésekre is alkalmat szolgáltat ; gyökeresen korlátozta az előzetes letartóztatás tartamát; (147. §.); i