Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

111 0. szám. 11 a 181. §-hoz képest tanuk és a terhelt jelenlétében kell foganatosítania, a lefoglalandó tárgy kiadására azonban a 98. §. utolsó előtti bekezdése szerint ekkor sem kényszeríthet senkit s a lefoglalt postai küldeményt fel nem bonthatja; az előzetes letartóztatás foganatosítása után a védőt — az 54. §. második bekezdése szerint — nyomban értesíteni, a 145. §. 1. és 4. bekezdései szerint a letartóztatottat 24 óra alatt kihallgatni s azután azonnal, legfeljebb 48 óra alatt bíró elé kisértetni tartozik. S mind e korlátozások mellett is, s a mellett, hogy e cselekményeknél a 9. és 100. §-ok parancsa szerint a terhelt érdekeit is figyelemben kell tartania, intézkedése ellen rögtön előterjesztés tehető a bíróságnál (98. §. 2. bek), sőt azt a Hr. ügyészség a 98. §. utolsó bekezdése szerint ily előterjesztés nélkül is köteles a bíróság fölülvizsgálása alá bocsátani. A zaklatás tehát nem áll a kir. ügyészség módjában, ha a nyomozást a törvényjavaslat rendelkezéseinek szem előtt tartásával teljesiti. Kötelességellenes eljárás ellen egy perrendtartás sem nyújt — mert nem is nyújthat — biztosítékot; ez ellen csak a fegyelmi vagy a bűnvádi ut áll rendelkezésre, a mikor is esetleg — ha a kir. ügyészség a kartárs ellen nem emelne vádat, vagy azt elejtené — a fegyelmi ügyben is fellépni jogosult pótinagáuvádló kérelmére független bíróság vizsgálja meg azt, vájjon fenforgott-e a halaszthatatlan szükség esete s vájjon megszegte-e a kir. ügyészség a perrendtartás szabályait. S ha találkoznék oly erőszakos kormány, mely egyeseket zaklatni kívánna, vájjon azt a kir. ügyészséget választaná-e erre eszközül, a mely ellen kötelességszegés esetében fegyelmi utón is független bíróság jár el, vagy nem inkább a rendőrséget, melynek 6' maga a fegyelmi bírája ? De attól is, a ki állítja, hogy a kir. ügyészségnek a törvényjavaslat rendelkezései is módot nyújtanak a zaklatásra, méltán lehetne azt kérdezni, hogy azt a zaklatást nem ép úgy gyakorolhatná-e a kir. ügyészség a rendőrség által, melyhez kötelező utasítást intézhet, mintha a nyomozást maga teljesítené ? Minthogy azonban tény, hogy a törvényjavaslat nem nyújt a nyomozásnál kötelességszerűen eljáró kir. ügyészségnek módot a zaklatásra; s tény, hogy a kötélességelleues eljárást nem lehet azzal megelőzni, hogy a kir. ügyészségtől megtagadjuk a nyomozás teljesítésére való jogosultságot; minthogy végül a közt, ha a perrendtartás a kir. ügyészséget feljogosítja a nyomozás teljesítésére és a közt, ha csak a nyomozás vezetésére szorítja, nincs egyéb különbség, mint az, hogy az előbbi esetben a kir. ügyész a közvetítés feltételezte munka és idő megtakarításával sokkal előbb fejezi be a nyomozást s az ügy oly rövid idő alatt kerül az itélő biró elé, midőn a bizonyító adatok még el nem mosódtak, midőn tehát a biró közvetlenebbül ítélhet s ennélfogva kevésbé tévedhet: a bizottság abban, hogy a törvényjavaslat a kir. ügyészséget a nyomozás teljesítésére is feljogosítja, a gyors és jó igazságszolgáltatás feltételeinek egyikét ismerte fel s a maga részéről azt — a helyes törvényalkotás szempontjából — elfogadásra ajánlja. 2) A javaslatnak közvád esetében a fakultatív vád alá helyezési rendszerre fektetett XV. fejezete több oldalról erős támadásoknak volt kitéve. A bizottság első sorban az eljárás oekonomiájának és a bűnvádi igazságszolgáltatás terén oly fontos gyorsaságnak szempontjából fogadta el a fakultatív rendszer alapgondolatát. Nem vonható ugyanis kétségbe, hogy a kötelező vád alá helyezés rendszere a jelenlegi, teljesen Írásbeli alapon nem volna fentartható, szóbeli tárgyalással pedig a kötelező vádhatározat rendszere az eljárásnak oly nagymérvű elhúzódását és a bíróságoknak munkával való oly fokú túlterheltetését idézné elő, mely a törvénynek gyakorlati keresztülvihetőségét határozottan és feltétlenül kizárná. x E mellett, tekintettel arra, hogy a javaslat mind a materiális, mind a formális védelmet